Miért van és mennyire baj, ha egy barátságban a felek nem merik megbeszélni, mi van köztük tulajdonképpen?

Gondolom jobban kedvelik az embert annál, minthogy megkockáztassák azt hogy elveszítik csak mert tetszik nekik a másik. Esetleg bele is vannak esve.

Én pl kockáztattam már, nem jött be és borzasztó rossz volt hogy megromlott a kapcsolatunk, aztán nem is nagyon láttam többé. Néha keressük egymást, de nem stimmel.

Persze igaz barátságban ezt is ki lehet küszöbölni, megbeszélni.

Minden a két adott embertől függ, mindenki más, másképp reagál.

Szia!

Egyetértek az első kommentelővel...

Már több mint egy éve ismerjük egymást, "Ádámmal"... Ádámnak van egy legjobb haverja... Dávid... én D.-vel jártam, és közben ismertem meg Ádámot is... D. hanyagolt engem... Ádám pedig törődött velem, minden szabad percünket együtt töltöttük. Eszméletlenül jó volt Ádámmal..

Úgy éreztem nem kell nekem senki ameddig ő itt van mellettem... aztán... én hülye elmondtam neki, hogy szeretem... és nekem úgy tűnt, hogy megsértődött... persze értettem, hogy mégis csak a legjobb haverjával jártam... ezt nem akarta megkockáztatni...

Rövidre zárva a dolgot... a mai napig nem tisztázódott a köztünk lévő "viszony"... az eset óta 3 szor láttam...de azt érzem, hogy abszolút semmi kedve hozzám.

Szerintem, bizonyos helyzetekben (persze úgy, hogy jól átgondolva) ha már olyan régóta tart a barátság, akkor ez szerintem még "túl lehet lendülni ezen"..

De legfőképp azért nem... mert félünk elveszíteni egy olyan személyt akit szeretünk és közel áll hozzánk...

(Bocsi, hogy hosszú lett)