Vannak itt olyanok, akik egy évet vártak egymásra?

Én sérülten kezdtem az új kapcsolatot friss sebekkel.

Nem mondom hogy egyszerű volt, de sikerült begyógyítani őket és ebben az új páromnak rengeteget köszönhetek. Igyekszem minden tettemmel kárpótolni a zűrös időszakért azóta is.

De biztos nem vártam volna 1 évet, mikor ott és akkor is tudtam hogy ő nekem lett teremtve. Az alatt az 1 év alatt akár le is csaphatott volna rá más valaki és elúszik egy nagyon jó kapcsolat mindkettőnk számára.

Először én is időt akartam kérni de 2 hét szünet után én írtam rá, mert hiányzott.

Nem pont ilyen helyzetben, de picit hasonlóban... Mindjárt részletezem, de előtte szeretném kifejezni az elismerésem annak, aki még a párkapcsolat előtt rendbe akarja tenni magát lelkileg! Ez nagyon dicséretes dolog, kár, hogy kevesen vannak ezzel így, a többség a párkapcsolattól vár megoldást, ami viszont nagyon minimális eséllyel működik! (Azért remélem, hogy szakemberrel gondolod a feldolgozást, mert a házilagos módszerek nem szoktak működni... pláne ha valaki munkába, vagy más, elterelő tényezőkbe menekül bele.)

A mi helyzetünk kicsit más volt. Amikor megismertem a párom, mindketten jártunk pszichológushoz (lényegében ez hozott minket össze). Eleinte nem tudtam a páromra potenciális társként tekinteni, bár szimpatikus és vonzó férfinak tartottam, de nagyon éretlen volt még akkor érzelmileg. Aztán eltelt körülbelül fél év és láttam rajta a látványos változásokat, egyre jobban felkeltette a figyelmem, érdeklődésem, szimpátiám - és idővel a vonzalmam is. Sokkal érettebb, "vállalhatóbb" személyiség lett. Amikor összejöttünk, még javában dolgozott magán, de már láttam benne a potenciált, azt érzékeltem, hogy nagyon jó irányban halad. Közben pedig ugye én is dolgoztam magamon, így amikor összejöttünk, mindketten érettebb személyiséggel mentünk bele a kapcsolatba, ami nagyon hasznosnak bizonyult az idők során.

Egyvalamit még fontos azonban megjegyeznem... az önismereti munka során az ember változik, a preferenciái is. Így még az is lehetséges, hogy akit most potenciális társnak tekintesz, azt egy év múlva már nem fogod. Mert másképp kezded el látni önmagad és másokat is. Akkor is csak akkor működhet a dolog, ha valóban összeilletek.

"dolgozzanak lelkil sérüléseiken" ->Szerintem ez hülyeség.

1. lelki sérülésem volt bőven kapcsolat előtt. De a szerelem a vonzódás olyan erős volt, hogy éreztem: most vagy soha. (ennek kifejtése 2-es pont)

2. szerintem nincs olyan hogy két ember egymásnak rendeltetett. Mert akkor olyan nem fordulhatna elő, hogy hosszú barátság után jönnek össze. Vannak pillanatok amikor ez ember épp abba a lelki állapotba is van és kap egy lehetőséget amit megragad vagy nem. Eddigi megfigyeléseim szerint az nagyon ritka, hogy két ember között több ilyen pillanat is előjöjjön. Ha nem a megfelelő időben lépsz, hiába lesz később alkalom, már nem lesz olyan a kapcsolat sem, mint lehetett volna.

3. ha a szerelem nem is győz le mindent, de segít. Segít jobb ember lenni, ad egy löketett, hogy erősebb legyél, hogy hamar túllendülj a magad bajain, és felnőj a párod mellé. 1 évig pokol volt a kapcsolatom, mert betegesen rettegtem a bizalomtól. De a párom türelmes volt és megtanított bízni. Ha 1 évet várunk akkor lehet ez nem jött volna össze, vagy 2 év rámegy a kapcsolatunkból, mert bizony sok mindent a párom mellett tanultam meg magamról, a férfi-női kapcsolatokról

4. Én csak a saját bevált receptem tudom ajánlani: mond el a párodnak mi bánt, mi az a gond, amit nem tudsz megoldani. És ő támogathat segíthet, elfogadhat. Sokkal könnyebb lesz.

5. Ha nem ez a nagy szerelem akkor úgyse fog működni, se ha vártok 5 évet, se ha nem vártok. Úgyhogy akkor max ódázni lehet az elkerülhetetlent 1 évre, de elkerülni nem fogod.

Én éppen várok egy pasira,akit az előző barátnője tönkretett(a szeme előtt vált drogossá). Plusz családi gondjai is vannak.

Hetente találkozunk. És várok... most már 4 hónapja.

21L