Miért baj, ha az ember ismeri magát, és ennélfogva vannak bizonyos tényezők, amik alapján szelektál?

Én például veled értek egyet.

Amit nem értek, hogy olyanok, akiknek alapból már valamilyen probléma van a párjával az elején, miért megy bele/folytatja a párkapcsolatot. (Direkt nem házasságot írtam, az más eset!)

Pl.: nem elég vékony, nem elég izmos, nem elég nagy a melle, nem egyeznek a szexuális igényeink, nem egyezik a jövőkép.

Aztán mikor talál magának egy, olyat, aki tetszik neki és egyeznek, megy a megcsalás és a hazudozás.

Ha, az elején már őszinték lennének a felek, nem lenne ennyi rossz párkapcsolat és könnyeben találnának egymásra azok, akik tényleg passzolnak, vagy meg tudnák oldani az apróbb nézeteltéréseiket.

Én ezt nem értem, de ezért, már én is megkaptam a magamét.

Hű!

Elírtam pár szót, elnézést kérek!

Mert abban a korban élünk, hogy az ember torkán próbálják lenyomni, hogy fogadj el mindent. Kivéve azt, amit az emberkék nem fogadnak el. Ha pedig nem pont ugyanazokat fogadod el, mint más, akkor nem vagy elfogadó. Igazából vicc az egész, de ez a mai "politikai korrektség". :D

Ne törődj ezzel, felesleges. Nálam pl. alapvető elvárás, hogy a barátnőm legyen bevállalós az ágyban és imádjon szexelni. Gondolhatod, hogy ezért mit kaptam ezen az oldalon, ami tele van elfojtott férfigyűlölettel.

Egyszer leírtam, hogy aki szemetel, azzal nem tudnék összejönni. Nem vagyok környezetbvzi, de olyan undorító dolog eldobni a szemetet. Erre is megkaptam, hogy válogatós r1banc vagyok.

Pedig nem kerestem társat, meg ezek szerint ők sem engem akartak, így nem értem, mi volt a lényeg.

Ez a gyakori, mit vársz?

Itt teljesen mindegy mit írsz ugyis lepontoznak. En leszoktam írni, en a közepes es nagy melleket szeretem, mindig le vagyok pontozva, Nah es?

Azert írom oda, hogy legyen kontraszt! Nem azert, mert mas felpontoz.

Nincs semmi baj azzal, hogy vannak olyan dolgok amikből nem engedsz. Csak azzal kell tisztában lenned, hogy minél nagyobbak a kitételek, annál nehezebben találsz olyat aki meg tud felelni nekik. Tudom en is ilyen vagyok, de Inkabb vagyok egyedul, int egy olyan kapcsolatban, ahol azt mondhatom, a párom? Tudod elmegy, ülünk a langyos vízben, mint a kapcsolatok nagy része.

Röviden a kérdésedre; mert így akiknek eleve nehezen megy a társkeresés, azok azt gondolják, hogy ez ezért van, mert sokan válogatnak.

Amúgy egyet értek veled, én se adok mindenkinek esélyt. Ilyenek a dohányosok, az alkeszok, a drogosok, gyúrósok, az anyuci kedvencek, a gyűlölködők (vallás, származás, bőrszín, nemi hovatartozás, vagy bármi miatt), a túl büszkék, az önsajnálók, és még sorolhatnám.

Lehet lepontozni, de szerintem jogos, hogy kell valami szűrő, ami nyilván mindenkinek más, vagyis az előbb felsoroltak másoknál helyt állhatnak.

N

Kérdező, ez nem rólad szól, hanem róluk.

Itt a gyakorin különösen nagy arányban vannak azok, akik előszeretettel okolnak másokat a saját sikertelenségük miatt. De azért máshol is jellemző...

Évekkel ezelőtt 40-hez közeledő nőként ismerkedtem társkeresőn. Naponta - nem túlzok - minimum tíz huszonéves férfi próbálkozott be nálam. Egyenként türelmesen elmagyaráztam, hogy nem az ő korosztályukat keresem, ennek ellenére a próbálkozóknak több mint a fele kezdett el győzködni, hogy CSAK VELE tegyek kivételt. Érted... csak vele... mondták ezt több százan! (Aztán meg én voltam a frigid pitsa, hogy nem mentem bele.)

És volt egy eset, amit sose felejtek el, ma is jót nevetek rajta... értelmiségi nő vagyok és minden téren magamhoz illő társat kerestem, így a diploma egyértelmű előnynek számított az ismerkedéseim során (természetesen párosulva intelligenciával és műveltséggel, mert önmagában semmit nem jelent). Bepróbálkozott nálam egy férfi, akinek még érettségije sem volt, és a beszélgetésekből kiderült, hogy a művelődési igénye nagyjából kimerül az Éjjel nappal Budapest szintjén. Udvariasan jeleztem, hogy nekem mások a szellemi igényeim, például szeretek olvasni, színházba járni és ezekről beszélgetni a partneremmel. Elfogadta... látszólag. De időről-időre újra írt, mintegy "barátilag". Eltelt pár hónap, megismertem a párom és mielőtt töröltem magam a társkeresőről, mindenkitől elköszöntem, akivel viszonylag rendszeresen kommunikáltam. Erre a férfi fröcsögve közölte, hogy "biztos valami diplomással jöttél össze!". Mondtam, hogy igen, a páromnak történetesen két diplomája van. Erre mindennek el lettem hordva, hogy milyen felszínes vagyok és hasonlók...

Viszont a helyzet az, hogy nekem azóta már lassan két éve van harmonikus párkapcsolatom olyasvalakivel, aki minden téren megfelel az igényeimnek, a fröcsögőkre meg csak ritkán gondolok, és ha igen, akkor is csak jót röhögök magamban rajtuk.

Teljesen igazad van, de ezt csak az fogja megérteni, akiknek fejlett az önismerete és rendben van az önbizalma - ezen az oldalon mi kisebbségben vagyunk, az a helyzet.

A másik pedig az, hogy az itteni rinyabrigád csak azt érzékeli, hogy nem kellenek senkinek, ezt pedig valamire fogni kell ugyebár - mindig könnyebb másokra mutogatni, mint magukba nézni, ezek pedig semmiért sem vállalják a felelősséget, ujjal mutogatásban viszont profik. Az igaz, hogy sok olyan lány van, akiknek teljesen irreálisak az elvárásai, de ha valaki csak ilyeneknél próbálkozik, annak is oka van :)

Ne foglalkozz azokkal, akik szerint mindenkinek esélyt kéne adni, pampogjanak csak kedvükre. Tegyék ők, ha ennyire mindegy nekik, kivel jönnek össze, aztán majd megnézhetik magukat, amikor egy diszfunkcionális, szar kapcsolatban kötnek ki.