Én reagálom csak túl vagy tényleg nem normális dolog ez?

Én sem jelentem be ötpercenként senkinek sem, főleg nem vadidegennek, hogy most hugyálni megyek, fürödni megyek, leugrok a boltba, dolgozok, alszok, eszek, iszok, szerelek, bütykölök stb.

Én sem kérem számon soha senkin, hogy miért nem válaszol rögvest és azonnal. Mindenki akkor ír, amikor tud, amikor akar. Engem például a kérdezőhöz hasonló nő megfojtana a számonkérésével, meg hogy mindig be kéne neki számoljak, hogy a seggem melyik felén ülök.

Beszélgess telefonon, ha folyamatos csevejt akarsz.

Számomra a világ legtermészetesebb dolga messenger és hasonló üzenetküldő esetében, hogy nem köszöngetünk minden alkalommal, minek? Úgyis visszatekerhető az egész, látom azt is, ha akkor írt a másik, ha nem vagyok fent, majd válaszolok, ha ráérek. Még a párommal is maximum este-reggel köszönünk egymásnak, egyéb ismerősökkel még akkor se, és igen, így egy beszélgetés akár napokig húzódik.

Szóval igen, szerintem te reagálod túl, én már rég közöltem volna, hogy akkor nem kötelező beszélgetni.

Akik itt kiakadtak, azok egyáltalán nem értik miről van szó. Nem 0-24 üzenetküldésről!

Hanem egy folyamatban lévő beszélgetésről (ergo kb percenkénti üzenetváltásról), ahol az egyik fél egyszer csak nem válaszol, mindenféle magyarázat nélkül. Nem kell köszöngetni, ez rendben van, de ugyan írjon már oda egy "most megyek" üzenetet, hogy ne várjon az ember hiába az azonnali válaszra. Ez nem a kapcsolat mélységétől függ, hanem alapvető udvariasság kérdése. Egy élő, szóbeli beszélgetésnél sem lépsz le szó nélkül a társad mondandójának közepén. A telefont se teszed le 2 válasz között.

És nem, a kérdező nem várja el, hogy az említett férfi állandóan elérhető legyen.

Remélem így már érthetőbb a probléma.

Utolsó, a többiek nevében nem beszélhetek, de én speciel tökéletesen értem a problémát, és a magyarázatoddal együtt is túlreagálásnak gondolom.

Otthon gép előtt ülve soha nem jutna eszembe, hogy magyarázkodni kezdjek, hogy eltűnök egy tíz percre, mert szólít a természet, vagy eltűnök egy fél órára, mert éppen kaját főzök. Akármi. Simán válaszolok fél-egy óra múlva, mintha mi sem történt volna - ha esetleg időközben offline módban írt a másik, hogy hova lettem, akkor fél szóban közlöm, hogy elszaladtam boltba/főzni/mosdóba/megváltani a világot. De ha nem kérdez rá a másik fél, magamtól minek szabadkozzak minden alkalommal?

Ez sajnos, mint olyan, az online csevejjel jár, mert egyszerűen nem folyamatos olyan értelemben, mint egy telefon vagy egy személyes beszélgetés. Jellegéből adódik, és ha ez valakinek nem megfelelő, más formát kell keresni, ez ennyire egyszerű.

Jesszusom, de gyűlölöm, mikor kvázi idegenek követelőznek nálam ilyenek miatt.

Igen, ha épp el kell mennem sz&rni, vagy felforr a víz a főzéshez, vagy behív meccsre a dota, vagy összekapnak a kutyáim és rendet kell tenni, vagy hazaér valaki és váltanék vele pár szót, akkor nem fogom mind a 10 embernek bejelenteni, és engedélyt kérni a távollétemhez, akikkel "beszélek". (A chat amúgy se beszélgetés, hanem egy instant levelezés, a levélre meg akkor válaszol az ember, amikor akar, épp ez a lényege)

Még ha a párom szólna emiatt, azt megérteném, de mikor ilyen 1 hónapja megismert emberek kezdenének megváltoztatni......nem egyet tiltottam már le hasonlók miatt. :D

Élőben bunkóság faképnél hagyni a másikat, de a levél lényege, hogy elküldöd, és a másik bármikor el tudja olvasni.. ha 5 másodperc múlva, akkor akkor, ha 2 nap múlva, akkor akkor.

Ha ennyire zavar, akkor beszéljetek telefonon vagy élőben.

Kérdező: ha ez ennyire zavar, szerintem udvariasan jelezd neki. Ha idegenektől kérsz tanácsot vagy megerősítést, a helyzet nem fog változni, hogy ő nem válaszol, téged pedig ez zavarni fog.

Ketten kell, hogy megbeszéljétek.

Én valakinél rengetegszer belefutottam abbba, hogy Skype-on köszöntem neki, váltottunk két üzenetet, aztán hiába kérdeztem bármit vagy írtam neki, soha nem jött válasz, pedig utána még órákig elérhető volt (állapota nem váltott "Nincs a gépnél" státuszba), eléggé idegesítő volt, már az, hogy szó nélkül lelép és nem lehet szólni, nem egyszer, hanem rendszeresen...