Fiúk hogy viselkedtek a barátnőtök felé amikor nehéz napjai vannak?

Mondd el neki. Nem 15 évesek vagytok már (gondolom). Szegény most azt is hiheti, hogy gond van kettőtökkel.

Én nagyon rosszul viselem a havit, van, hogy elég durván kényszeresen viselkedem, vagy zokogok a fájdalomtól. Párom ilyenkor igyekszik kedves lenni, bár néha nem állja meg a nevetést, pláne, mert én is komikussá teszem direkt. Legutóbb kaptam csokit, infrás masszást, és lórugásnyi fájdalomcsillapítót. Mikor hatott, újra normálisan tudtam viselkedni, ő pedig félig viccesen megjegyezte, hogy elég félelmetes dolog ez, picit az ördögűzésre emlékezteti :D

Szóval, ő próbál segíteni, a végén meg jót nevetünk (miután én kisírtam magam :D ).

Nyilván, mert az indokolatlan, semmiből jövő rosszkedv sokkal érthetőbb.

A barátom mindig tudja, mikor menstruálok, főleg, hogy együtt élünk, nyilván nem rejtegetem a jeleket előle külön eldugott szemetesben, meg amúgy is szoktam vele közölni. Mondjuk nekem nem szokott nagyon változni a hangulatom, csak hülyeségnek érzem a titkolózást.

4-es vagyok, persze, hogy nem tudhatja, milyen ez, ettől függetlenül lehet empátiája :)

Nem fogja tudni, milyen érzés, mennyire fáj (már akinek...), de attól még annyi tudatosul benne, hogy rossz, kellemetlen, és megérti. Most meg lehet teljes pánikban van.

Nálam párom minden ilyesmit tud, nem is fogom vissza magam cseppet sem a közelében, és soha nem is volt gond ebből, mivel nem veszem magam túl komolyan ilyenkor. Tudom, hogy kötekedő leszek, vagy túl tapadós, vagy melyik hónapban épp mi tör rám. Olyankor elmondom, hogy ez az állapot van, ezt érzem, és ne haragudjon, ha ez kellemetlenséget fog neki okozni. Mindig megértette, sose veszekedett velem, vagy olvasott be ezek miatt. Bár nálam csak az első nap vészes, de az hatványozottan. Néha magamtól vonulnék diliházba olyankor :D

Aranyos, hogy ennyire aggódsz, de ettől nem leszel rossz barátnő :) És így is alkalmazkodnia kell, hiszen a rossz kedved adott. Csak fogalma sincs miért, és mihez kéne alkalmazkodnia. Mi sem élünk még együtt, az egy év alatt, mióta együtt vagyunk háromszor fordult elő, hogy pont akkor lepett meg a mikulás. Akkor én képtelen vagyok nem fetrengeni meg agonizálni a fájdalomtól. Első alkalommal picit megijedt, nagyon sajnált, és szinte kétségbeesetten próbált szegény tenni valamit. Második alkalommal már rutinosabb volt, sokkal kevesebb kellemetlenséget okozott mindkettőnknek. Akkor már mert rajtam nevetni is, és összességében mindkettőnknek mókás élmény lett :) A harmadik alkalom most volt...nos, a fájdalom most nem volt vészes, ellenben titkolni nem tudtam mivel...fogalmazzunk úgy finoman, hogy az elképzelhető legrosszabb alkalommal jött meg. Ez volt a második legkínosabb pillanatom vele, de mivel a fájdalmon sokat segített, mondta, hogy igazából megismételhetjük legközelebb is, ha ez ennyit segít :D

Tényleg vannak pasik, akik nem ennyire toleránsak, mint az én párom, de a leírásod alapján a tied is egy nagyon jó lelkű, segítőkész srác. Ne tartsd bizonytalanságban, mert csak aggódni fog, akkor is, ha mondod neki, hogy nem miatta van.

És ismétlem, ettől nem vagy rossz barátnő, minden nőnek vannak nehéz napjai, kinek nehezebb, kinek kicsit könnyebb.