13 hetes kismama vagyok, a párom minden hónapban azt várta hogy hátha terhes leszek, tervezte, akarta. Viszont ahogy terhes lettem, minden megváltozott. Volt valaki hasonló helyzetben? Megváltozhat jó irányba?

Semmiféle erőt nem fektetnek mar ebbe. Meggyőzni hátulról mellbe, h nekem is vannak felelmeim.. ? Nekem ez mind kb ugy jon le, h megpróbálom a ferfi szamara kedvezően eladni a helyzetet, miközben o araszol kifele...

Hagynám, araszoljon. Menjen. Engednem. Egyedul készülnek az egészre es max a gyerektartast tolnam az orra ala, merthogy ilyen ember minden lesz, csak nem apa.

Ha ennyire nehezére esik örülni a sajat gyerekének, megis mit varjak meg tőle?

Nem konyorognek neki, nem várnék csodára, h hatha megjonnek az apai érzések.

13 hete tudja, h mi van. 13 het alatt azt értük el, h tiltakozik. Nem szavakban, tettekben es sunyin, mert annyi nincs benne, h a szemembe mondja: mégsem akarom ezt igy!

En hagynám, mehetne Isten hírével részemről.

Ez van, ilyen a természetem.

Remélem azóta jobb a helyzet.

Nekem is van ilyen ismerősöm, ahol az apa nem akarta annnyira a gyereket. Amint megszületett a baba, azonnal kotkodácsolni kezdett, így mondta az anyuka. Hogy felébredt benne az apaság. Csodálatos apa, felnevelt 3 gyereket, köztük a legjobb barátnőmet is. Azóta is boldog házasságban élnek, kb 30 éve