13 hetes kismama vagyok, a párom minden hónapban azt várta hogy hátha terhes leszek, tervezte, akarta. Viszont ahogy terhes lettem, minden megváltozott. Volt valaki hasonló helyzetben? Megváltozhat jó irányba?

Nem lehet tudni, hogy megváltozik-e, vagy hogy jobb lesz-e idővel.

Nagyon sok nő is átmegy ezen, hogy félúton elkapja a pánik, mert nem lesz jó anya, micsoda felelősség, soha nem lesz olyan az élete, mint eddig, stb. Csak ugye nem lehet visszacsinálni, és ő nem hagyhatja ott a pasiját, hogy tied a gyerek, csinálj amit akarsz, leléptem.

A párod is ezt éli most át, most esik le neki, hogy tényleg terhes vagy, és már nem lehet visszacsinálni.

A legnagyobb baj, hogy nem lehet vele beszélni, így meg nehéz lesz ebből bármi jót kihozni, az a nagy helyzet.

Ilyenkor kincset ér, ha van olyan haverja, akivel te is jóban vagy, és vele tudsz beszélni, hogy vigye már el sörözni, és faggassa ki, meg beszélgessen el vele, mert veled nem akar.

Az mondjuk biztos nem a terhességgel kezdődött, hogy ha gondja van, akkor nem tudja veled megbeszélni!

Lehet, hogy rengeteg előítélet és tévképzet él benne azzal kapcsolatban, hogy milyen is lehet apának lenni, kezdve azzal, hogy "mindig szabad volt és azt csinált, amit akart": ugyanis ha ez egy teljesen normális életvitelt jelent, akkor ez nem változott meg.

Most is azt csinál, amit akar, teljesen szabad, épp csak otthon fogja várni egy kis apróság, aki rohan, ha nyílik az ajtó, hogy "apa".

Ezt viszont nem írod, hogy nála mit jelenthet. Ha ilyen szex-drogok-rockandroll életmódot, ahol minden hétvégén a kocsmában lehet lógni, szemrebbenés nélkül hagyja ott a munkahelyét, ha valami nem tetszik, és nem szeret másokra tekintettel lenni, akkor kösd fel a nadrágot, mert egyedülálló anya leszel, csak az a kérdés, hogy mikor.

Kicsit többet kéne tudni rólatok, hogy normális választ tudjunk adni.

Az ilyet sosem értettem. Ha valoban ennyire várta, most mi az oka a megtorpanasnak?

Az en párom elott sem volt normális apa / család minta, megis oda meg vissza volt. Es nem panikolt be. Persze lehet, ha meg alapból nem állt volna készen, akkor igen, de mi is hónapokat/éveket vártunk. Mikor mar sikerult nem volt semmi kétség, csak öröm.

Azt írod, h miota terhes vagy, vagyis 13 hete nem a regi önmaga. Szerintem ez mar tul sok ido ahhoz, h azt mondjuk " természetes pánik". Vagy mikor derült ki a terhesseged? 1-2 hete?

Mindenféleképpen jo lenne beszélned vele, h ugy tudj felkészülni a dolgokra, h melletted fog állni v neki ez mégiscsak tul sok. A leírtak alapján, amiket mondott en sajnos nem sok jot joslok.. :( de ne legyen igazam..

1. Vagyok. Erre a "hátulról mellbe" taktikát ajánlom.

Beszélgess vele a TE félelmeidről. Hogy lássa, hogy neked is vannak kétségeid, te sem azt látod csak, hogy boldog babavárás, hintőporillat és gügyögés a következő pár év.

Főleg úgy, hogy te "viszed vásárra a bőröd", te hordod ki, te szülöd meg, te szoptatod, a te tested változik ez alatt, ... és te maradsz ott a gyerekkel egyedül, ha ő nem képes most észhez térni.

Ha vannak benned egyéb negatív érzéseid, pl. hogy csalódtál benne, becsapva érzed magad, mert eddig úgy viselkedett, mint aki akar gyereket, és melletted fog állni, most pedig ennek az ellenkezőjét csinálja: akkor mondd el azt is. Hidd el, ennél rosszabb már nem lehet, de talán sokkterápiás kezeléssel elérheted, hogy elgondolkodjon, hogy "tényleg ilyen sza.r alak vagyok, aki cserben hagyja a párját és a gyerekét?"

Ha úgy dönt, hogy igen, akkor menjen, jobb előbb, mint később.

Azt ne hagyd, hogy ő elfusson a beszélgetés elől, hogy lerázzon.

Tudom, más fa.rkával könnyű a csalánt verni, de ha nem hajlandó veled beszélni se, nem mondja, hogy szeret, és egyre ellenségesebb, akkor én költöznék. Ha akar valamit, majd megkeres... Ha nem keres, akkor az is egyértelmű. (Mondjuk én előtte még kiosztanám utoljára, hogy mekkora átbas.zás, amit tett, mert időben szólhatott volna, ha nem akar gyereket, nem kell elba.szni az én életem is, meg a gyerekét is, és tényleg sose lesz családja...)

Na igen, csak eddig nem ilyen volt. Akkor ezek szerint az csak színjáték volt, és átvert elég rendesen. :(

Sajnálom.

Következő körben azt kell vele megbeszélned, hogy mi lesz a folytatás, legalább most mondja meg őszintén, ha külön akar menni. Nem lesz jobb akkor se, ha úgy szakítotok, hogy már megvan a baba. :(

De ha ő ezt már nem akarja, akkor szülés után csak rosszabb lesz minden.

Szia!

Egy kedves ismerősömnél volt ugyanez. Bár náluk, ő - a nő - szerette volna jobban a babát, a férfi meg úgy volt vele, ha összejön, akkor jöjjön, örülni fog neki. De nem örült neki. Emlékszem, mikor elmentünk gratulálni hozzájuk, és milyen arcot vágott. Beszélni nem volt hajlandó arról, hogy gyermeke lesz.

A felesége hagyta, nem macerálta, nem kényszerítette semmire. Aztán ahogy nőtt a pocakja, egyre finomabban, egyre halványabban előjöttek az apai ösztönök. Aztán megszületett a kisbaba, és rá sem lehet ismerni, annyira imádja.

Persze ez csak egy példa, de én azt mondom, hagyj neki egy kis időt, hogy megeméssze. Én azt gondolom, amint nőni fog a hasad, megjön hozzá újra a kedve. Vagy az első UH vizsgálat, ahogy először hallja a szívverését, stb.

26L