Rossz ember vagyok ezért?

Bennem is van egy kis káröröm, de inkább önigazolásként élem meg. Amikor az exemmel szétmentünk, engem hibáztatott a kapcsolatunk megromlásáért, a saját hibáit egyáltalán nem látta. Sajnos kifelé is ezt kommunikálta: a közös baráti körben elhordott mindennek, miközben én tartottam magam ahhoz, hogy nem teregetem ki a családi szennyest... aztán egy alkalommal mégis megtettem, mikor már megelégeltem, hogy az exem szentként jön ki a helyzetből, és meséltem egy-két részletet, amit ő követett el ellenem (pl. fizikai bántalmazás, megcsalás - olyasmik, amiket ÉN szégyelltem, pedig ő követte el).

Aztán teltek-múltak az évek, mindkettőnknek lett új párkapcsolata, a közös gyerek miatt egymással normális viszony kialakítására törekedtünk. Egyszer aztán kifakadt, hogy a párkapcsolata romokban hever, és ő mindig ilyen zűrös nőket vonz be... én pedig magamban mosolyogtam, mert nekem, mint "zűrös" nőnek sikerült harmonikus kapcsolatot kialakítani mással. Nem tettem szóvá, de igenis éreztem némi kárörömöt. Sajnálom is kicsit, de inkább nem, mert nem tudok olyat sajnálni, aki mindig másokat hibáztat és a saját hibáit képtelen belátni. De ennél jóval inkább azt érzem ki a helyzetből, hogy bár mindenért engem hibáztatott, valószínűleg mégsem én voltam a fő bűnbak a házasságunk megromlásában.