A huszonéveimet pár nélkül leélni csak elvesztegetett idő?

#10 ezt hívják kapcsolatfüggőségnek,amiben nagyon sok nő szenved.Nem ismerik fel,hogy az ember ugyan társas lény,de önállóan létezünk,saját magadban kell keresned a boldogságot,nem mástól várni.Én szingli nő vagyok és teljesen boldog,nem függök mástól.Persze ettől még pasizgatok és ha jön olyan,akivel járnék,akkor nem zárkózok el.

Szerintem fiatalon,tizen-huszonévesen inkább szinglinek kéne lenni,úgy tudod igazán megismerni magad,a saját jövőd építésére koncentrálhatsz,mert azt később már sokkal nehezebb lenne pótolni,vagy van,amit nemis lehet.Ez az az időszak,amikor bulizni kell,ismerkedni és kitapasztalni ezek által,hogy milyen társra vágysz és utána tudatosan fogsz választani.Nem véletlen,hogy annyi fiatal házasság válással végződik,20-25 éveseknek még a saját életüket kéne élni,nem gyereket szülni.Aztán 40 évesen jön a kapuzárási pánik és rájönnek,hogy nem éltek...

Én huszonéves vagyok, de sosem éreztem még magam ilyen jól a bőrömben mint most szingliként.

szerintem nagyon sokan nem a hozzájuk illő párt keresik, hanem csak valakit azért hogy ne legyenek egyedül.

Én nyitott szemmel látok, ismerkedek férfiakkal, randizok, már sokkal okosabban mint pl 18 éves koromban.

De ez én vagyok, lehet valaki ezt nem élvezné, és csak párban érzi jól magát, egyedül magányos.

De mégis miért lenne elvesztegetett idő ha valaki +20 és független életet él?