Hosszútávon működhet egy kapcsolat, ha az "anyós" minden különösebb ok nélkül nem kedveli az embert?

Hajjaj, de még milyen sokat tud ártani egy rosszindulatú anyós!

Amíg csak jártok, és találkozni se muszáj, addig nincs gond. Meg ha messzire sikerül összeköltözni, és a párod sem tartja vele szorosan a kapcsolatot, akkor sincs gáz.

De ha ott éltek majd a közelben, és a párod hetente rohan haza húslevest enni, és közben hallgatja birka módra, hogy az anyja téged savaz, akkor azt a kapcsolatot megette a fene! Te is írod, hogy kezd rámenni a kapcsolatod a pároddal, pedig még együtt se laktok, csak gondolom néha ott alszol.

Hagyd a fenébe, ebbe a kapcsolatba nem érdemes több energiát belefektetni, mert csak az a kérdés, hogy mikor sikerül anyósnak titeket szétszedni. Az nem kérdés, hogy sikerül-e.

Nálunk két éve működik a dolog, pedig rosszabb a szitu, mint amit leírtál. Párom konkrétan ki is van tiltva tőlünk, tehát anyám nem az a fajta, hogy udvariasan félrevonul, mert nem akar szóba állni a párommal, nemes egyszerűséggel be sem engedi a lakásba. :))

Eleinte borzasztóan szenvedtem a dologtól (oké, most is), de nem anyám miatt, inkább az a dühítő, hogy ellehetetleníti a találkozóinkat. Kegyetlen érzés, hogy felnőtt fejjel villamosmegállókban meg plázákban randizunk, mint a kiskamaszok, de sajnos ez van.

Majd anyám is észbe kap, ha összejön végre a közös albérlet, és szökőévben egyszer nézünk haza. :)

Fáj, hogy nemhogy jóban nincsenek, hanem még szóba se állnak egymással, de páromat is megértem, hogy ilyen stílus mellett nincs kedve jópofizni - pedig anyám ezt várná szerintem.

Megeshet, ő maga sem tudja. :) Én sokszor próbáltam beszélni anyámmal erről, de épkézláb indokot sosem tudott mondani. A leginkább megfogható dolgok azok voltak, hogy párom bunkó volt vele (mármint azért, mert az első találkozásukkor jóformán kidobta őt a lakásból, és utána nem jött vissza nyalizni :D), illetve hogy nincs vele baja, az én dolgom, de túlságosan hasonlít apámra.

Két év után a mai napig úgy hivatkozik rá, hogy "az a fiú", és a karácsony az egyetlen alkalom, amikor elviseli, de azt is úgy, hogy tavaly közölve lett, hogy vacsorára meghívtuk, egy órát itt lehet, aztán menjen. :D

Kicsit ezzel mondjuk eltértem az eredetitől, de arra akartam rávilágítani, hogy könnyen lehet, hogy sosem tudod meg az ellenszenv okát - megeshet, hogy ő sem tudja megmondani.

A fontosabb szempont inkább az, hogy a párod hogy reagálja le, mert ha anyu mellé áll, akkor az cink. Igazából vitatkozni ezen felesleges, tisztázzátok le, hogy te így nem szívesen töltöd náluk az időt, és nyugodtan meg lehet indokolni, hogy az anyós miatt. Ha ezt el tudja fogadni, akkor igazából nem konfliktusforrás, ha hisztizik érte, akkor meg nyugodtan megkérheted, hogy tisztázza le az anyjával a dolgot, mert nem gondolod, hogy bármi olyat tettél volna, amivel erre indokot adsz, és nem a kutyája vagy, hanem egy "leendő családtag". Ez egyszer lehet feszült téma, de nálunk pl már elő sem jön párommal. :) Alkalmazkodtunk a helyzethez.

(utolsó voltam)