Hogyan tudnék elfelejteni valakit, aki minden bizonnyal már elfelejtett engem?

Nem jártunk, ő akart, én nem voltam benne biztos. Nyomulós volt és gyors, olyan szavakat használt melyeknek talán semmi tartalmuk nem volt, de ahogy telt az idő éreztem hogy ez változni fog. Éreztem, hogy lehetne több. Nem csak felőlem, felőle is. És szép lassan elkezdődött volna valami, ha én nem megyek el. A távolság ellehetetlenítette az egészet. Eleinte még beszéltünk, utána úgy gondoltam nincs értelme.

Gyerekes és nem lehetett vele normális beszélgetni. Miért érzem azt amit? Miért érdekel? Nem találok olyat aki valójában felkeltené az érdeklődésemet, ez tény. Ő csak egy fiú volt, egy fiú aki lehetett volna valaki a szememben de az aprócska lángot kioltotta a távolság és már szerintem el is felejtett. Furcsa, hogy sokszor rám írt amikor nem juthattam valamiről eszébe mert nem voltam fent Facebookon stb, tehát mégis gondolt rám?

Nem mondanám, hogy érzek valamit iránta és hogy éreztem, csupán csak kétségbeesett kötődést, kapaszkodni akarást az állandó magányom miatt. Mégse tudom eltakarítani a fejemből és elfelejteni. Hogyan tegyem? Tényleg komolyan tisztában vagyok a ténnyel, hogy ő nem kell nekem és én se neki és el kell felejtenem. De valamiért nem megy, a gyakorlatban nem.

20l