Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek meg lehet egy férfit győzni, hogy rossz párkapcsolati mintát követ?
A barátommal 2,5 éve vagyunk együtt. Ebből 1 évet náluk lakom (heti 4-5 nap vagyok ott, bár nem egész nap, inkább csak este) és az alatt elég jól beleláttam a családi életükbe.
A szülei nem igazán szeretik egymást, csak úgymond kényelemből és megszokásból vannak együtt. Mindenki a maga szobájában elvan, sosem érnek egymáshoz, szinte sosem beszélgetnek és mindenki maga intézi a dolgát úgy, hogy a másik nem tud róla. Szerintem ez nem teljesen normális dolog, mert a minimum az, hogy egy házaspár megbeszéli egymással a dolgokat pl. ha el akar vmit adni, vagy venni akar, akkor megbeszéli ezt a másikkal. De ők nem.
És én úgy látom, hogy a barátom is ilyen lesz, mert neki az a meggyőződése, hogy ezt ő örökölte. Hiába mondom neki, hogy ezt nem lehet örökölni, ezt csak eltanulni lehet.
Szerintetek valahogy meg lehet győzni róla, hogy nem ez a normális férfi-nő viszony? Egyébként sokat olvas személyistípusokról szóló könyveket és arra gondoltam, keresnék vmi könyvet, ami arról szól, hogy hogyan lehet jó egy harmonikus kapcsolat.
Mert nekem a legfőbb problémám az, hogy sosem akar beszélgetni úgy, hogy a céljairől beszél. Mert biztos vagyok benne, hogy vannak neki, de így én úgy érzem, hogy lutri az egész életünk, mert sosem tudom mit akar ezután, mert nem avat be. Mindig kérdezik tőlem, mikor költözünk össze, de nem tudom rá válasszolni, mert foglalmam sincs, hogy mit tervez, ha rákérdezek, akkor csak annyit mond, hogy "mjad lesz vmi, olyan úgy sincs hogy ne lenne valahogy"
Gondoltál már arra, hogy te követsz rossz mintát? Van egy olyan kapcsolatod, ami egyértelműen nem működik, a közös jövő szóba se kerül. TE meg azon rugózol, hogy tudod a pasit megváltoztatni?
Felnőtt ember nem változik. Akkor sem, ha érted, hogy miért lett ilyen.
Ha ez neked így nem tetszik és nem vagy boldog, akkor hagyd ott!
Ebből sosem fogsz győztesen kikerülni, legfeljebb ő dob téged, mert nem tudod elfogadni, és "nevelni" akarod.
Azért az nem feltétlen ördögtől való, ha délután/este pár órát külön vannak a felek. A nonstop összezártság már a "jóból is megárt a sok"... Vannak emberek akiknek szüksége van pár óra magányra minden nap. (másoknak is van valami furcsaságuk, ami "kell".
De a többivel egyetérek, ezek nem igazán jó dolgok. Bár valahol sajnos megértem, különösen, ha amúgy is zárózott, magányos ember. Ha valaki nagyon sokat volt egyedül, egy idő után "rááll" az agya sajnos arra, hogy már nem is tudatosan, csak magával számol. :(
1. Nem erről szól a kérdésem. Nyilván nem azért akarom "megváltoztatni", mert nekem úgy jobb lenne, hanem mert akkor NEKÜNK lenne jobb, mert nem úgy végeznénk, mint a szülei. Ott az anyukája is olyan, mint én, több napos vita volt abból, hogy nem szólt az apuka, hogy állásinterjúra megy. Csak konfliktust okoz egy kapcsolatban, ha nem beszélgetnek egymással.
2. Nem arról van szó, hogy mindig együtt kell lenni. Most se vagyunk együtt, szinte csak este találkozunk és én heti 4 napot külön töltök tőle
Meggyőzni senkit nem lehet olyasvalamiről, amiben ő nem akar változni. Ha neki az a meggyőződése, hogy ez egy normális kapcsolat, akkor vihetsz neki akármennyi könyvet, ő ki fogja csemegézni belőle az őt igazoló gondolatokat, és a többit szépen kizárja a tudatából.
Az ember kötődési és konfliktuskezelési képessége olyan mélyen gyökerezik a tudattalanban, hogy azt nem lehet pár okos gondolat elolvasásával megváltoztatni, gondosan felépített elhárító-mechanizmus rendszerekkel védjük a kialakult világképünket, hogy semmi oda nem illó információ ne tudja megrengetni.
Most akkor náluk laksz, vagy ott vagy 4 napot? Nem mindegy.
Szerencsére kiderül a végén, hogy nem laksz ott.
2.5 év után még arra se kaptál választ, mikor költözik veled össze, pedig az a heti pár nap már tényleg nem oszt, nem szoroz.
Egyértelmű, hogy a válasz: soha.
Abban igazad van, hogy olyan mint az apja: kerülgeti a nőjét a lakásban, inkább nem szól hozzá, és elvan magában, minthogy kimondják, hogy "ennek a kapcsolatnak már vége". Kényelemből és megszokásból van még veled, de nem akar tőled semmi többet.
Ha ezek után te is ott tartasz, mint az anyja, hogy inkább tetteted magad vaknak és süketnek, mint hogy szedd a sátorfádat, akkor így jártál.
Természetesen ebből nem lesz harmonikus párkapcsolat soha az életben, mivel ebben a párod nem érdekelt. Semmit se fog tenni érte.
Hadd hivjam fel a figyelmedet a sajat szavaidra:
"hogy sosem akar beszélgetni úgy, hogy a céljairől beszél. Mert biztos vagyok benne, hogy vannak neki, de így én úgy érzem, hogy lutri az egész életünk, mert sosem tudom mit akar ezután, mert nem avat be. Mindig kérdezik tőlem, mikor költözünk össze, de nem tudom rá válasszolni, mert foglalmam sincs, hogy mit tervez..." - elhiszem, hogy ez frusztralo x ido utan, de ez van. Azt meg hogy en barmit is kidobnek, sehol nem emlitettem. A helyedben inkabb azon gondolkoznek el, hogy miert erintett ez teged ennyire idegesen rogton.
Szerencsere 15 eves mar reg elmultam :D. Koszonom:)
Aranyanyám, itt mi TÉGED se tudunk meggyőzni, hogy rossz párkapcsolati mintát követsz, miből gondolod, hogy a pasidat te majd meg tudod? :D
Én jókat röhögök rajta, milyen élvezettel dagonyázol egy ilyen posványban, amiről neked meggyőződésed, hogy az egyetlen igaz szerelem. :) Kibicnek semmi se drága. :)
Te pedig úgy pazarlod el az életed egy pocsék kapcsolatban, ahogy akarod. HA neked nem elég intő példa, hogy pont olyan élet vár rád, mint anyósodra, akkor meg is érdemled. :D
Azért vagyok náluk, mert onnan járunk be az egyetemre. Átlagoltam, azért mondtam 4-5 napot, mert pl. előző félévben még egyetemista voltam és akkor valóban ott voltam, most meg már végeztem és csak dolgozni és tanulni járok be, és heti 4 napra hazautazom.
Nem nem akar velem összeköltözni, hanem eddig nem tudtunk és ezután sem tudnánk teljesen különköltözni, mert elöbb egy kis pénzt kell szerezni hozzá, ami ha elkezdi a doktorit, én meg dolgozok tovább, akkor talán meg is lesz. És tudom, hogy külön akar ő is költözni velem, nem ezzel van a baj, csak szerintem fontos a tervezgetés. Pl. már most elgondolkozni, hogy szeptembertől keresünk vmit és ezt megvitatni, nem magunkba gondolkozni, és majd szeptemberbe rájönni, hogy valójában ő is ezen gondolkozott.
De nyilván egy kiragadott mondatból te olyan következtetéseket tudsz levonni, amiből egyből megmondod, hogy ez egy rossz kapcsolat :D Szerintem pszichológusnak kellene menned, ha ilyen képességed van rá. De hogy te ezt még el is hiszed, hogy nekem mennyire igazad van, az már durva.
És nem én követek rossz mintát, mert nem az a rossz minta, ha az ember meg akarja beszélni a problémáit, hanem az, ha nem.
És ne magyarázzatok egyből bele mindent, mert attól még nem lesz az igaz és nem tűntök tőle okosnak sem, inkább akkor tartsátok meg a véleményeteket vagy ismerjétek meg az egész sztorit és csak utána szóljatok bele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!