Hogy érezheti valaki a legjobb módját az elutasításnak annak, hogy hirtelen minden kapcsolatot megszakít a másik féllel?

Én pont azért csinálom ezt, mert van bennem empátia. Voltam már viszonzatlanul szerelmes, utólag visszagondolva minden egyszerűbb lett volna, ha megszakít velem minden kapcsolatot, nem húzzuk. Pár hónapig szenvedtem volna, nem évekig.

Az összes barátom egyetért velem ebben. Úgy, hogy továbbra is dumáltok, stb, soha nem leszel rajta túl.

Most pl egyik haverom kavart egy csajjal, de az inkább összejött mással. Úgy volt, hogy kiköltözik a csaj külföldre, haverom belenyugodott, kezdte összeszedni magát. Aztán a csaj mégis maradt, és találkozgatnak a sráccal, aki meg rosszabb állapotban van, mint valaha, egyre jobban kiborul, rossz nézni, hogy szenved, pedig már rég túltette volna magát a lányon, ha az eltűnik az életéből.

Szerintem kegyetlenség továbbra is ott lenni a másik mellett, és kínozni.

Olyan, mintha a kutyád orra előtt lóbálnál egy sonkát egész nap, amit SOHA nem fogsz odaadni neki.

#11/11 | ma: 11:11 !!! :D

A szívemből szóltál, bár kb ezt írtam csak nem fogalmaztam meg ilyen szépen.. Le is pontoztak. De attól még ez az igazság!

Az a lelketlen, aki marad .. Mert neki kényelmesebb, stb.. közben a másik meg szenved!

Nem éltetek át ( szerencsére ) ! Akkora csalódásokat, hogy ezt megértsétek ! De hidd el, pár év múlva, ha madj boldog leszel, örülni fogsz, hogy megkímélt!

Látom, többen félreértették a kérdést.

A kérdésben ott van a HIRTELEN szó is, szóval nem az a kérdés, hogy tartani kellene-e a kapcsolatot, miután kikosaraztuk a másikat, hanem az, hogy nem tűnünk el szó nélkül.

Tehát hogy legyen már az emberben annyi tartás, hogy egyenesen és korrektül megmondja a másiknak, hogy ennyi volt, ezáltal lezárva a dolgot.

Utána természetes, hogy nem kell tartani a kapcsolatot, de csak a korrekt kikosarazás után, és nem helyette jöhet a kapcsolat megszakítása.