Hogyan kezelnétek a helyzetet, ha egy kialakuló kapcsolatotokban a másik fél elhanyagolna, mert stresszes időszakot él meg? Mi a legjobb ilyenkor?

Van egy fiú, akivel nagyon jól alakultak a dolgaim, azt hiszem, össze is jöttünk. Munka mellett érettségizik most, én is most érettségizem. Nehéz neki, tudom, fáradt, ideges, de napok óta nem is beszélünk. Tegnap találkoztunk miután megírtuk az érettségit, kérdezte, hogy sikerült, de ennyi. Még csak puszit sem adott, nem hogy megcsókolt volna.

Eddig nagyon sokszor keresett, általában ő keresett engem, nagyon sokat beszélgettünk, de most semmi. Nekem nagyon hiányzik. Én is fáradt, feszült, ideges vagyok, és olyan jól esne tőle egy ölelés vagy valami. De úgy vagyok vele, hogyha kicsit megnyugszik és úgy érzi, majd keres. Én nem akarok ráakaszkodni meg semmi, még múlt héten írtam neki egyszer, akkor is távolságtartó és hideg volt. Ezek után már nem tudom, mit tegyek. Nekem ez így nagyon rossz. Folyton azon kattogok, hogy mi van, ha velem van baja.

Másokkal jól el van, a barátaival, meg más lányokkal beszélget reggel, meg érettségi után is, engem meg teljesen elhanyagol.

Megértem, hogy fáradt és ideges, nem is várom el, hogy folyton velem legyen vagy bármi, de ha tegnap is találkoztunk, egy ölelés vagy egy csók jól esett volna.

ti hogyan kezelnétek egy ilyen helyzetet? Mi a legjobb ilyenkor?