Hogy érezheti valaki a legjobb módját az elutasításnak annak, hogy hirtelen minden kapcsolatot megszakít a másik féllel?

#1 + 1!

És így Mindkét félnek könnyebb, megszűnik a kontakt..!

"És így Mindkét félnek könnyebb, megszűnik a kontakt..!"

Egy lópikulát könnyebb mindkét félnek.

Aki eltűnik, és ezáltal elsunyulja, hogy korrektül és egyenesen megmondja, hogy bocs, ennyi volt, annak valóban kényelmesebb.

A másik fél számára viszont, akit lógva hagytak, hogy majd csak észreveszi magát a kis hülyéje, annak kicsit sem lesz ettől jobb.

3-as vagyok. Nekem ugyanúgy szar volt, a mai napig eszembe jut.

A telefonszáma még a mai napig is benne van a telómba, nem töröltem ki, nem is fogom...

Igen, Kérdező. Empatikus vagyok, talán ezért fáj annyira, h búcsú nélkül kellett megszakítanom egy ismerkedést.

Tudod, a szavaknak súlya van, a csend pedig némán beszél...

Nem vagyok büszke rá de én is pont ezt tettem nem is olyan rég.

Én 26 éves vagyok és kapcsolatban élek a másik fél egy 36 éves nős,2 gyerekes férfi volt. Egy angol tanfolyamon ismerkedtünk meg úgyhogy ha akartam ha nem heti kétszer egy légtérben voltunk 5 hónapig és idővel már azon vettem észre magam,hogy alig várom az angolt,hogy láthassam.

Az elejétől kezdve vonzódtunk egymáshoz és már a nézésével is úgy zavarba tudott hozni,hogy nem igaz...

Én pedig ezzel párhuzamosan nagyon szégyelltem magam, ráadásul ő vitt haza minden angol után ami rátett mindenre egy lapáttal.

Végül a tanfolyam utáni búcsúbulin mi is elbúcsúztunk egymástól,sokat beszélgettünk és a végén egy hosszú és mély öleléssel váltunk el.

Én itt lezártam magamban a témát,egyszerre éreztem fájdalmat és megnyugvást.

Ő azonban sajnos nem hagyta ennyiben,írogatott facen elég sokszor...előszőr próbáltam csak szűkszavúan válaszolni hátha leesik neki,de nem így történt.

Így mindkettőnk érdekében letiltottam őt.

Telefonszámot sosem cseréltünk úgyhogy itt lett vége a "kapcsolatunknak".