Tényleg én voltam az ítélkező, vagy párom akadt ki túlságosan is?

Konkrétan egy semmiség miatt esett nekem.

Történt az, hogy a szülei kocsijának lejárt a műszakija, és nem ment át az újabb műszakin, mert annyira szar állapotban van a kocsi.

A párom mondta nekem szó szerint, hogy azért van ez, mert a szülei csak mennek állatok módjára a kocsival.

Én erre azt reagáltam, hogy nekünk is egy 20 éves autónk volt, de sose volt olyan, hogy ne ment volna át a műszakin, mert mindig figyeltünk rá, és összespóroltuk a javításra a pénzt amikor kellett, és nem csak figyelmen kívül hagytuk és használtuk mintha mi sem történt volna. Akkor nagyon helyeselt is, hogy igen, így kéne...

Eltelt pár hónap, a kocsi csak állt a kertben. Nagy ritkán szó volt róla, hogy ramaty állapotban van, mi legyen vele, de ennyi.

Most viszont párom annyit mondott csak úgy, hogy nagyon rossz állapotban van. Mivel semmi újat nem mondott, én erre azt mondtam, amit korábban is, hogy karban kéne tartani a kocsit és nem csak menni vele.

Erre ő kiakadt, hogy annyira kedves tudok lenni (irónia), meg hogy arról mért a szülei tehetnek, hogy a kaszni tönkrement egy 30 éves autónál, meg hogy ezt a műszakin se látják, én annyira nagyon ítélkező vagyok, fejezzem már be.

Én meg csak pislogok, hogy mi van, mert arról se tudtam hogy átnézették egy autószerelővel se semmiről, pláne nem a kaszniról, egyszerűen csak annyit nyögött be, hogy az autó szar állapotban van - mint ahogy korábban is mondogatta már párszor.

Most tényleg én voltam az ítélkező? Én nem érzem olyan súlyosnak azt amit mondtam, pláne hogy korábban nem volt belőle baj, sőt, még helyeselt is.

Értem én hogy fáradt, de ennyire rajtam vezette most le, vagy jogosan esett így nekem?