Férfiak! Ti hány évesen kezdtetek el komolyabb kapcsolatok után nézni? Mikorra terveztétek/tervezitek a házasságot?

Bocsi az offért, de nem tudom visszafogni magam... Jézusom, mi lesz ebből a világból? Ki fogja felnevelni, és hogy a következő nemzedéket? Egyáltalán lesz még következő nemzedék? Vagy ebben a kényelmes világban fogunk mind meghalni... Még ilyen hozzáállást... Hogy minek házasodjak, ha úgyis szétmegyünk... Mit gondokról, mégis, hogy egy kapcsolat örökké vígan tud élni, ha csak dugásból meg pénzből áll? Persze, hogy nem, úgy nem is szabad ezen gondolkozni. Házasságot egyrészt biztos alapokra kell kezdeni, és halálig építeni, fenntartani kell, és akkor nem lesz válás. Gondolkodjatok már emberek, mi értelme van a földi életnek így? Miért lett a többség ilyen magánakvaló, elkényelmesedett sznob? Fúj, belegondolni is undorító.

Teljes elismerésem itt az 1-2 embernek, aki megtalálta az ideális párt, és boldog hátasságban él. Remélem én is afelé tartok, hogy szép nagy, normális értékrenden felnőtt családom legyen, és ne tegye tönkre a szülők munkáját, a gyermekek nevelését a társadalom alja.

25L

#12: Szerintem sem lesz túl fényes a jövő, de nem tudok mást csinálni. Az általad felvázolt helyzet szép és jó, csak sok a de.

Ahogy írtad: "Házasságot egyrészt biztos alapokra kell kezdeni, és halálig építeni, fenntartani kell, és akkor nem lesz válás."

Ez így van, szép és jó. De ha nem találok olyan nőt, aki erre képes, akkor kivel és miért házasodjak? Ha minden apróságból hisztit és veszekedést generál a nők nagy része? Rengetegnél meg taktikázni kell? És így is egy csomó random másba szeret bele?

Egy kapcsolat mégis hogy legyen így biztos alapokon?

14-es:

Először is ne add fel a keresgélést! Másodszor is igyekezz a saját felelősségedet is felismerni, ne csak a hölgy partnereidét! Ameddig úgy gondolod, hogy te mindent tökéletesen csináltál és a gonosz nők miatt nem lettek sikeresek a kapcsolataid, addig esélyed sincs normális kapcsolatot kialakítanod hosszú távon.

11.

Azért tenni is kéne, hogy működjön. Ilyen hozzáállással neked nem is való kapcsolat.

Tökéletes ember nincs. Minden emberben vannak hibák, de meg lehet találni azt akinek a hibáit is szeretni tudod, és akivel közösen egymást támogatva, egymást segítve, megfelelő kommunikációval, egymással törődve boldogok lehettek együtt.

Volt nekem egy szeretve tisztelt nagybátyám, akire mindig is felnéztem. Ő 24 éves korában nősült, és én gyerekfejjel ezt is gondoltam etalonnak. Talán a "szerencsés" véletlen, talán a bebeszélés hozta így, vagy az, hogy már nagyon elegem lett abból, hogy hetente más nő szeszélyeit viseljem el, és mindig más nőt tanítsak szeretkezni, de amikor az első, minden tekintetben ígéretes csaj megjelent az életemben, 24 éves koromban én is megnősültem. Mint kiderült, nem azt a nőt vettem el, akit kellett volna. Erre akkor döbbentem rá, amikor amúgy istenigazából elkapott a szerelem. De olyan istenesen, hogy majd' belepusztultam. S noha a hölgy fél év világégés után kiszeretett belőlem, ez elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, semmi keresnivalóm a feleségem mellett. Szerettem, tiszteltem őt, és annyira egy bordában szőttek minket, hogy nagy valószínűséggel amolyan mintaházasság lett volna a miénk. De akkor már a szellem kiszabadult. Már nem mintaházasságra vágytam, már nem egy minden fodrozódástól, a legkisebb érzelmi hullámtól mentes, minden porcikámat lágyan simogató langymeleg, tükörsima felületű pocsolyában akartam leélni az életemet. Újra akartam élni a csodát. Akkor is, ha elpusztít, akkor is ha beledöglök, ha hamuvá égek, akkor is, ha utána érzelmi koldusként kell tengetnem nyomorúságos életemet.

Újra keresni kezdtem. Hidegen, számítóan, mérlegelve. Arra várva, hogy jön valaki, aki elveszi az eszemet annyira, hogy mellette nem tudok észérvekkel operálni.

Sok-sok felejthető kapcsolat után találtam meg. De megtaláltam, és most már tudom, hogy csak így érdemes élni! A gyermekeimet is mindig erre biztattam, és eddig úgy tűnik, nem eredménytelenül.

57F