A házimunkák döntő többségét miért vállalják magukra a nők? Bizonyítási vagy megfelelési kényszer vezérli őket?

3. vagyok. Nem vár el tőlem semmit a férjem, én nem tudom elviselni a túl nagy rendetlenséget. Azért nem arra kell nálam gondolni, hogy folyamatosan takarítok és patika tisztaság és rend uralkodik nálunk (egy 4,5 éves fiú és egy kutya mellett ez nem is menne), de nem várok 1,5 órát csak azért, hogy márpedig a férjem pakolja ki a mosogatógépet vagy indítsa el a mosógépet. Hétvégén ő is kiveszi a részét a házimunkából, de hétköznap a kisebb dolgokat megcsinálom én és nem esik nehezemre.

Kérdező, én épp ezért fektetem le az elején a szabályokat. Láttam otthon, milyen házicselédnek lenni úgy, hogy mindkét fél ugyanúgy dolgozik, anyám-apám engem is be akart törni, amíg öcsém a f...át verte meg gépezett a szobában, és SEMMIT nem csinált. Na ilyet soha. Nem durcizgatok, mert felnőtt nő vagyok, sacc per kb. felesben megy a házimunka, persze néha egyikünk kicsit többet csinál, attól függ, kinek milyen egyéb dolga van.

Nem megfelelési vagy bizonyítási kényszer, puszta praktikum. Ha én nem csinálom meg, más nem fogja- vagy legalábbis, nem olyan hamar és olyan minőségben, mint én szeretném.

3. vagyok. Azért ilyen alárendelt nő már nem sok van, szerencsére.

A mi példánk: mindketten dolgozunk, abban teljes egyetértés van, hogy a takarítás közös ügy, tehát mindketten ugyanúgy kivesszük a részünket belőle. Elméletben ez szépen működik is, csak a valóság az, hogy a párom (aki a férfi) iszonyat lassú és nem olyan alapos, mint én. Ezért tehát legtöbbször én csinálok meg dolgokat, de cserébe elküldöm nagybevásárolni, vagy akkor ő főz.

azért mert ha rajtunk múlna csak akkor mosnánk amikor már elfogyott az alsógatyánk és akkor takarítanánk amikor vendégek jönnek, és ha tehetnénk egy disznó ólban élnénk

Én kevesebbet dolgozom, ezért többet veszek ki ebből. De ő is ugyanúgy elmosogat, takarít és egyszerűket meg is főz :)

Azért csinálják ezt, mert ezt látták otthon is.