Miért nem tudom elfelejteni évek múltán sem?

6 éve ismerem a lányt, akiről szó lesz.

Eleinte iszonyúan unszimpatikus volt nekem, ahogy én is neki, keresztbetettem neki mindenhol, ahol csak tudtam, erre nem vagyok büszke, mert visszaéltem a helyzetemmel, azóta is nagyon bánom.

Az idő elteltével úgy alakult, hogy mindketten elkezdtünk vonzódni egymáshoz, megtörtént, én voltam neki az első. Akkoriban ez semmiképpen nem teljesedhetett ki, titkolnunk kellett mindenki előtt. Ezután elváltak az útjaink. Az évek során több alkalommal összefutottunk, de soha nem akkor, amikor esély lett volna egy kapcsolatra, hanem a leglehetetlenebb helyzetekben. Ha kapcsolatba is kerültem valakivel, mindig őt kerestem az illetőben, így egy normálisat sem tudtam kialakítani.

A héten újra összefutottunk, nagyon örültem neki, azt gondoltam, hogy na most talán... de nem, megint csak egy olyan helyzet áll fenn, amikor nem tudnánk összejönni. Ez a legutolsó találkozás borzalmas volt, mintha egy vastag fal lett volna köztünk, nagyon zárkózott volt. Előtte tudtunk nevetgélni, most annyival lezárta a beszélgetésünket, hogy az élet nem nekünk kedvez, de ezt kaptuk, és belefáradt már a próbálkozásokba. Azt hiszem ez volt az utolsó és már én is nagyon elfáradtam.

Mindig is azt vallottam, hogy nem létezik lehetetlen, csak tehetetlen, de már nem tudom, hogy mire véljem ezt. Azt pedig végképp nem értem, hogy miért nem tudom elfelejteni, már-már siralmas a történetünk.

(Ha ez számít valamit, ő 22 éves, én pedig 32)

Előre is köszönöm a válaszaitokat!