Nektek is volt olyan, hogy egy idegen nagyon vonzott, pedig számodra nem is jóképű/ szép/ helyes, mégis megőrülsz érte?

Ma a metrón nézett egy srác, én a szemébe néztem, és észre sem vettem, mennyi ideje tartjuk a szemkontaktust. Majd észrevettem magam és elnéztem. Láttam, hogy folyamatosan rám szegezi a tekintetét, de én nem mertem ránézni, féltem, hogy a kínos szituációban elnevetem magam.

Akkor felnéztem, tényleg engem bámul-e vagy csak úgy látom a szemem sarkából. Olyan határozottan ült ott, de nem a pofátlan falytából, hogy a tekintetét és az egész megjelenését iszonyat vonzónak tartottam.

Majd ismét ránéztem és rájöttem, hogy ha nem is néz ide, nem tartanám jóképűnek, sőt. Majd felálltam, mikor le akartam szállni, egy kis idő múlva ő is. Féltem, hogy megszólít, mert nem tetszett, de titkon vártam, mert beleestem a tekinttetébe. Sajnos nem láttam őt többet.

Kicsit sajnálom már, hogy nem adtam konkrét jelét annak, hogy tetszik, amit "velem művel".