Egyedülálló anyukák nektek milyen mehéz párt találni?

# 8: Azért látom, szereted a saját szájízed szerint értelmezni mások mondandóját. Én például egy szóval nem írtam, hogy a barátnőm az, aki válogat... Történetesen kapcsolatfüggő, szinte bárkivel összebútorozik... Pont ebből adódnak a kapcsolati problémái.

Lehet, hogy a megromlott házasság "jellembeli hibára" utal, de ez is elég egyoldalú értelmezés. Szerintem sokféle jellembeli hiba létezik, például az is, ha valaki képtelen elköteleződni és ezért soha nem jut el a házasságig (ismerek ilyet), na meg az is, ha valaki benne ragad egy olyan házasságban, amiben minden érintett boldogtalan, vagy akár még bántalmazzák is őt és a gyerekeit (erre is sok példát látok).

Én elismerem, hogy sokat hibáztam a házasságomban, de legalább tanultam belőle. Azokat a hibákat már egészen biztosan nem fogom újra elkövetni.

Azt pedig nem tudom, mi alapján jelented ki, hogy az elvált szülők gyerekei anya, vagy apa nélkül nőnek fel... A magunk részéről köszönjük szépen, megosztott felügyelet mellett váltunk, így a gyerek pontosan ugyanannyit van az apával, mint az anyával (nem a gyerektől váltunk el, hanem egymástól, nagy különbség!), és saját bevallása szerint maximálisan elégedett a helyzettel. Exemnek is, nekem is van új párunk. Egyszerűen csak beláttuk, hogy nem illünk össze, és jobb, ha külön utakon folytatjuk. Mással meg jól működik. Békében váltunk el, nem vagyunk haragban.

Amúgy meg imádom, hogy mindenki a saját értékrendjét vetíti ki másokra, és mert ő maga nem akar gyerekes nővel/férfival ismerkedni, azt gondolja, hogy más sem. Pedig ez egyáltalán nincs így, nem egy olyan embert ismerek, aki kifejezetten gyerekes társat keres, meg olyat is, akinek teljesen mindegy, hogy a (leendő) párjának van-e már gyereke, vagy nincs.

Bírom az ilyen nőket, mint amilyen te is vagy, 12-es! Komolyan mondom, kész kabaré. :)

Elváltál, van egy olyan gyereked, aki nem családban nő fel, és még te bizonygatod, hogy ez hű de jó a gyereknek... Áltathatod magad azzal, hogy milyen mintaszülő vagy, de ha egy pszichológus megvizsgálná a gyereked, majd az eredményt a szemedbe mondaná, szerintem sírva fakadnál. Nyilván tök természetesnek tartod, hogy a gyerek mostohaanyuval, mostohaapuval, mostohatesókkal, meg jobbról-balról született fèltesókkal nő fel azt sem tudva, milyen egy egészséges családmodell, pedig ez nem természetes. Sőt.... Annak ellenére sem természetes, hogy te ezt mantrázod magadnak. Tudom, te most azzal fogsz jönni, hogy milyen boldog a gyerek az éppen aktuális "pároddal", meg a volt párod jelenlegi párjával (meg majd az őket követőkkel is nyilván nagyon boldog lesz), pedig hidd el, az új "pár" nem a gyerek szükséglete, hanem kizárólag a tiéd. Nem hiszem, hogy egyszer is elédállt volna aztal, hogy mostohákat akarok. Hogy közben meg érzelmi nyomorékká vàlik a gyereked, mert nincs előtte egy normális, követhető minta, hát az kit érdekel?! Aki ilyen kommentet leír, hogy a gyerekének az a jó, hogy csonka családban nő fel, na azt biztos nem.

A gyerekednek az lett volna a jó, ha két olyan felnőtt hozza őssze őt, akik képesek felelős döntést hozni, és tisztességesen + családban felnevelni őt.

Fogamzásgátlásról hallottál már? Ha nyűglődő kapcsolatban élsz, nagyon hasznos dolog tud lenni, illetve az új "párokkal" is érdemes alkalmazni, hogy ne legyen még több fèltesó, mostohatedó, meg elcseszett életű kisgyerek.

13-as!

Ha hiszed, ha nem: sokszor sokkal jobb annak egy olyan gyereknek, akinek elváltak a szülei vagy sosem volt apja, mint annak, akinek mutatóban van két szülője, és csak a veszekedés megy otthon, vagy anyuka barátnőzik, apuka üzleti úton van folyton, őt meg a bébiszitterek nevelik. Lehet, hogy egy egyedülálló anyukával felnövő, apukáját nem ismerő gyereknek százszor különb lelkivilága van, kiegyensúlyozottabb, mint egy kétszülős, elkényeztetett, hisztis gyerek.

# 13: Köszönöm a tanácsaid, látta a gyereket pszichológus, többek között ő javasolta a válást. Illetve a gyerekem volt az, aki 5 évesen azt kérte, hogy váljunk el, mert ő nagyon rosszul érezte magát abban a légkörben, ami otthon volt.

Írtam, hogy hibáztam én is. Az emberek változnak. 6 éve éltem együtt a gyermekem apjával, amikor tudatosan és tervezetten vállaltunk gyermeket. Utána azonban nem voltunk képesek családként funkcionálni, csak "anya" és "apa" voltunk (vagyunk a mai napig), de társak már nem. Elfejlődtünk egymástól, és mire észbe kaptunk, már késő volt. Úgy másfél évig próbáltuk megmenteni a házasságot, de nem ment, kiderült, hogy már teljesen mások az elképzeléseink a jövőt illetően.

Amióta elváltunk, többször látta már szakember a gyermekem, és egyöntetű vélemények alapján kiegyensúlyozott, lelkileg egészséges.

Tudod, nem a válás viseli meg a gyereket, hanem az, hogy HOGYAN válnak a szülők. Lehet úgy is, hogy a gyerek ne sérüljön.

Szegény gyerek...

Pszichológus, válás, pótszülők...

#boldoggyermekkor