Igaz hogy a nők már nem fogadnak el az exüknél átlagban kevésbé jobb férfit? Ha már egyszer megtapasztaltak valamit, annál nem adnak alább

Csak azt tudnám, hogy ezeket ti honnan szeditek....!?

Biztos van valami titkos klubb lúzer szüzeknek, ahol sör és gyertyafény mellett gyártják az elméleteket. Mást már nem tudok elképzelni.

25 éves vagyok, én inkább úgy mondanám, hogy van egy bizonyos szint, ami alá nem adom a dolgot, de ez független az exeimtől.

Például nem fogok igénytelen férfival járni, de nem azért, mert az exem sem volt az, hanem mert undorítónak találom. Vagy pl nem járok olyan férfival, aki céltalan.

Nyilván az elvárásimnak az exeim is megfeleltek valamikor, de az új barátomat nem aszerint választottam ki, hogy ő megüti az exeim szintjét, hanem az én elvárásaimnak megfelel. (és viszont)

Inkább úgy mondanám, hogy a tapasztalatokkal finomodtak az igényeim. Egyre inkább tudtam, minden pofára esés segített abban, hogy erősebben körvonalazódjon: mire van szükségem.

De ezeknek mondjuk nem sok köze van ahhoz, amiket példaként leírtál. Teljesen más vonalon mozgott nálam ez a dolog. Pl. volt, amikor beértem azzal, hogy viszonzott legyen a vonzalmam. Megtörtént. A vonzalom kölcsönös volt, csak folyton becsapott és hazudott nekem. Utána kicsit több őszinteségre vágytam, de akkor meg kifogtam olyat, aki folyton kritizált. Szóval így finomodtak az "elvárásaim".

Én úgy fogalmaznék, hogy ha egyszer valamit megtapasztaltam, és az nekem jó volt, akkor onnantól kezdve ragaszkodom hozzá.

Konkrét példa: életemben több pasim volt nulla szexkultúrával, akiket csak a saját kielégülésük érdekelt. Aztán megtapasztaltam, hogy milyen az igazán jó szex, ami kölcsönösségre alapul. Onnantól kezdve szóba se jöhetett olyan, aki nem ütötte meg ezt a szintet.

Ezek pedig nem mérhető tulajdonságok... tökmindegy, hogy a pasi hogy néz ki, hány centi, mekkora a farka. A lényeg, hogy jól érzem magam vele, vagy sem.

Ha a párom figyelmes, kedves, tisztelettudó velem, és ezt tudom értékelni, akkor utána nem állok össze egy taplóval, aki semmibe vesz.

Ha minden problémát meg tudunk oldani, akkor nem fog érdekelni olyasvalaki, aki a homokba dugja a fejét a legkisebb konfliktus esetén is.

Azt tudom, hogy ha valaha valami miatt szakítanék a mostani párommal, akkor bizony nagyon-nagyon magasan lenne a léc... mert amit mellette megélek, megtapasztalok, annál már nem adnám lejjebb. (Ezért is törekszem rá, hogy a kapcsolat fennmaradjon. :) )

Hmmm.

Exem külsőre elég jó pasas, belsőre, so-so, a szex pocsék volt.

A mostani párom mackósabb, alacsonyabb és kevésbé helyes, de belsőre szuper, a szex pedig bámulatos vele.

Ennyit az elméletedről.

Nálam a volt barátaim fizikai tulajdonságai sosem befolyásolták a választásomat a jövőben, a belsők annál inkább. Pl. a volt barátom nagyon vonzó volt külsőségekben, de érzelmileg és értelmileg nem ilettünk össze, hiába mondták az ismerősök hogy de jó pasi. A mostani párom pedig nem egy tipikus adonisz,de a belső tulajdonságai egyszerűen széppé teszik. Ha szakítánk, akkor a személyiségbeli elvárásaimat hozzá mérten alakítanám. Remélem ezzel segítettem:)

20N