Gyereküket egyedül nevelő anyukák, ti milyen kapcsolatot kerestek, ha kerestek?

Azzal kezdem, hogy attól, hogy egyedülálló anya lettem, nem vagyok más, mint pl. 10 évvel ezelőtt. Aki kapható könnyű kapcsolatokra, az olyat fog keresni, aki nem az meg nem.

Mivel nekem az ilyesmi sosem volt szimpatikus, így alkalmi szexet nem kerestem. Tudatosan párkapcsolatot sem, egyszerűen így alakult, hogy ismerkedtünk, aztán vagy lett belőle valami, vagy nem.

Akkor sem vagdostam eret magamon, ha egy pasival pár hét összejárás után nem folytattuk tovább, van ilyen. Azért nem erőltetem, ami nem működik, hogy "mit szólnak majd a zemberek".

Alapvetően nem úgy esek neki az ismerkedésnek, hogy egyedülálló anya vagyok, és olyat, aki ebbe a képbe belepasszol.

Pont úgy jártam el randizni, találkozgattunk, szexelgettünk, mintha nem lenne gyerekem. Főleg, mert az elején aztán ez egyáltalán nem fontos, amíg nem is akarom őket egymásnak bemutatni.

Annyi a különbség, hogy első a gyerek, és könnyebben közbejöhet bármi, illetve zsonglőrködni kell az idővel, hogy a randi is beleférjen, de ez a része a pasit újfent nem érinti.

Az elején közlöm, hogy van gyerekem, és pont. Innentől legközelebb akkor kerül szóba, ha ő akarja megismerni.

Miért nem lehet nőként kezelni minket? Mi is azok vagyunk ám. Köztünk is van, aki alkalmi vagy szexkapcsolatra vágyik, és van, aki tartós kapcsolatra. Mint a nők(és talán a férfiak)nagyrésze,mi is szerelmet keresünk elsősorban és boldogságot hosszú időre.

Nem lesz több esélyed nálunk, mert gyerekünk van, hidd el, hogy nem lett kisebb ránk a kereslet szexkapcsolat terén. Ugyanúgy megdugnának minket a jópasik, mint gyerek előtt.

Más kérdés, hogy kevesebben vállalkoznának velünk kapcsolatra, de ebbe még nem roppanunk bele, mert még így is vannak bőven.

8. Válaszolónak mondanám, hogy Én ugyan ebbe a cipőben járok, csak féerfiként. S rosszab esélyekkel indulok mint ha nő lennék.

Viszont tetszik a gondolkodás módod! :)

At ok mindeggy de neten keresgélek társat. Az egyedűlálló anyukàk vannak ott bőven. Gondolom gyerek melett nem annyira tudnak eljárni ismerkedni élőben.

Sok féle egyedűlálló anyuka van különben. Legtöbb aki kiìrja, hogy gyereke van azok 90%ban komolyat akarnak.

At ok mindeggy de neten keresgélek társat. Az egyedűlálló anyukàk vannak ott bőven. Gondolom gyerek melett nem annyira tudnak eljárni ismerkedni élőben.

Sok féle egyedűlálló anyuka van különben. Legtöbb aki kiìrja, hogy gyereke van azok 90%ban komolyat akarnak. Van az a kategória akivel ha beszélgetek pár órája(több nap alatt) jut eszébe , hogy van egy gyereke! Vannak a mélyszegény putriszövevény izomból buta lányok 22alatt ne mondjuk nőnek ők bármit megtennének egy pénztàrca nyitásért. That's all

follks!

A 8. válaszoló vagyok, aki idetévedt ma valamiért és rácsodálkoztam arra, hogy mennyi normális, korrekt válasz érkezett (ritka ez, ugye? :)

Újra a társkeresők táborát gyarapítom egy rövidebb ideje és el kell mondanom, hogy napi szinten szembesülök most azzal, amit itt többen megfogalmaztatok, tk. a kérdés is.

Engem bosszant az, hogy attól, hogy elvált vagyok és anya, a 35-50 közötti férfiak evidensnek veszik, hogy én “laza” kapcsolatot keresek és sokak szerint ennek örülnöm kellene, hogy ezt ők nekem felajánlják, mert “jó nő” vagyok :)

Ez nekem azért valahol nemcsak bók, hanem egy cseppet megalázó is.

Kíváncsi vagyok itt az egyik előttem válaszoló hasonló élethelyzetben lévő férfi hogyan éli ezt meg.

Regisztráltam egy társkeresőre is, de hamar meguntam- minden hendikepem (ti. a korom meg a gyerek UGYE :) napi szinten kapom a leveleket tényleg- és sajnos az értelmesebbek 99%a is arról szól, hogy milyen a külsőm/ruháim/szám... és mikor szexelünk.

Tudjátok ez valahogy nem tetszik nekem.

Azért sem, mert ebben a virtuális világban szinte az a hátrány, hogy elvált vagyok és van egy gyerekem (azt a kérdést, hogy mennyivel van előnyösebb lélektani helyzetben a korban hozzàm hasonló mondjuk 35-45 éves szingli nő, akinek nincs normális, elköteleződést is felvonultató párkapcsolati múltja és gyermeke, ami inkább általános és normális- inkább fel sem teszem azoknak akik bepróbálkoznak nálam is 45 felett azzal, hogy MAJD családot szeretne alapítani... hát nem tudom. Az én világképemben azért a gyerekvállalásnak is megvan az ideje testileg-lelkileg és az egyik nemnél sem a 45+ :D

Nem tartok attól, hogy rövid-középtávon nem találok egy normális, méltó társat, de addig úgy tűnik, rögös az út.

...és a sok szedett-vedett kavics rajta az a sok sztereotípia, hogy

- csóró anyuka vagyok (annyira nem igaz sem rám, sem a környezetemben élő hasonló élethelyzetű barátaimra, ismerőseimre)- bőven megugrom a jövedelmi mediánt úgy is, hogy kiskorút tartok el és becsületesen kétfelé osztottam a jövedelmem :D

- szültem (ergo lóg a hasam vagy ennel egy fokkal parasztabb változata a “hatangoznak bennem” :) - na ezt nehéz elegánsan lereagálni, de némi anatómiai ismerettel talán a császáros szülés lehetne megnyugtató válasz, csak nem ennek a rétegnek. És lásd 1. pont: olyan a hasam, mint a legtöbb 30 évesé se. Nekem nem ciki beismerni, hogy részben saját erő (edzés, táplálkozás) részben orvosi segítség (hasplasztika) okán.

- macinacis, igénytelen, csak az anyaságát értékként felmutatni tudó lény vagyok: ez megint no comment kategória.

Ha csak a külsőm számítana, nem lennék egyedül- de nekem sem csak ez dominál a társkeresésben...

Ez egy jó téma egyébként :)