Gyereküket egyedül nevelő anyukák, ti milyen kapcsolatot kerestek, ha kerestek?

Nincs sok tapasztalatom, de az a 3 egyedülálló anyuka, akire életem során hajtottam, mindhárom komoly, stabil párkapcsolatot keresett, méghozzá olyan férfi személyében, aki amellett, hogy igazi, hűséges társ, a gyerek számára apa-figurának is megfeleljen.

A valóság meg az volt, hogy mindhárom nő csak alkalmi gyömöszölésekbe ment bele, ha feltűnt a színen egy olyan férfi, aki tényleg komolyan gondolta, és elfogadta a gyerekével együtt, egyből jöttek a kifogások.

Embere válogatja.

Neveltem én is a lányom egyedül.

Nyilván azt nem szeretné senki, hogy a gyerek néhány havonta új férfit ismerjen meg, ezért óvatosan ismerkedik és csak hónapok után mutatja be az új partnert, miután már eléggé kiismerte és minden jól működik.

Persze volt, akivel végül nem jutottunk el addig, hogy bemutassam a gyereknek, ezt nevezhetjük laza kapcsolatnak akár.

Viszont tudatosan biztos nem keresnék ilyet, fontosabb az érzelmi stabilitás, szerintem.

Semmilyen kapcsolatot nem kerestem, mégis lett ilyen is, olyan is. Amikor arra volt szükségem, h a csorbult nőiességemet pátyolgassák, jött a megfelelő csődör, amikor pedig készen álltam egy normális kapcsolatra (bár nem tudatosan kerestem), olyat sodort elém az élet.

Nem siettettem semmit.

De az hülyeség, h az egyedülanyák csak "arra" jók és hamarabb rávehetőek. Aki bele van buzulva a gyerekébe/nyalogatja még a sebeit, jobban kapható szimpla szexkapcsolatra ami heti pár órás "elfoglaltság", aki pedig teljes életet szeretne élni, az nem megy bele egyéjszakásokba, mert szeretne valakit hosszú távra magának és a gyerekének.

Mindenképpen és feltétlenül olyat keresnek, aki APUKA.

Utána jöhet minden más.

Természetesen azért a gyereket nem nevelheti önállóan, hanem csakis úgy, ahogy az anyuka gondolja.

Nem egyszerű... nagyon nem.

Kevés férfi felel meg ennek, és még kevesebb akar megfelelni.

Persze laza kapcsolat ettől még lehet, csak az nem lesz tartós. Ahogy kiderül, hogy a jelölt nem akar 2. apuka lenni, már repül is.

Én is egyedülálló anya, elvált nő vagyok.

Ennek megfelelően a magam értékrendje szerinti normális, értékes párkapcsolatot keresek- pont, mintha gyermektelen elvált vagy éppen szingli lennék.

Számomra 20 éves koromban sem fért bele a "szexbarátság", úgyhogy azt most sem keresem.

Ennél azért többet várok el a partneremtől és alkalmas vagyok én is a "hagyományosabb" párkapcsolatra, sőt az együttélésre is, ha a későbbiekben úgy alakul.

Szerető sem kívánok lenni, kifejezetten taszítana, ha házas, elkötelezett férfi akarna velem kapcsolatot- nem ez az erkölcsi színvonalam és ez teljességgel független a családi állapotomtól.

A "laza" kapcsolat is mindenkinél mást jelent- ha ez a te megfogalmazásodban kérdező a szexkapcsolat szinonímája, akkor természetesen ezt sem keresem.

Amit igen (nagyjából):

- a stabilitás fontos: tehát a partneremtől is elvárom és magam felé is alapvető, hogy egy kapura játszunk, etekintetben nekem nem fér bele a monogámián kívül más. Ha a partnerem úgy gondolja, hogy a jövőben mással (vagy mással is) szeretne kapcsolatot, nincs ezzel gond, de akkor elválnak útjaink. Tiszteleten, kölcsönösségen alapuló kapcsolatot szeretnék és én is ezt tudom ajánlani.

Amíg együtt vagyunk, addig elvárom és biztosítom a hűséget és a megbízhatóságot.

- mivel elváltam, voltam házas ezért számomra nem preferencia a házasság, mivel van már gyermekem és nem tervezek többet, ezért a gyermekvállalás sem. Ez lehet, hogy valakinek hátrány, aki saját gyermeket szeretne, de lehet előny is (pl. nem fogok hisztit csapni jeggyűrűért, nem "ketyeg a biológiai óra", nem kapok sírógörcsöt, ha a baráti társaságban valahol baba érkezik stb.)

- önálló, rendezett egzisztenciával rendelkezem, saját otthonnal, vagyontárgyakkal stb., az átlagnál magasabb presztízsű és jövedelmű munkával, befejezett diplomákkal, stabil munkahellyel, folyamatosan képzem is magam- így számomra nem motiváció a kapcsolatra az, hogy eltartsanak, kitartsanak, azonnal és gyorsan összebútorozzak valakivel (mert nincsenek az életemben anyagi-egzisztenciális kényszerek). Igényes, átlagnál talán picit jobb életminőséget tudok magunknak biztosítani, így nem motivál a pénz, nem utazok más javaira (és nem is vagyok vevő ilyen szemléletre a másik féltől sem)

- dolgozom természetesen, így van kialakult napirendem nekem is, talán nem túlzó elvárás, hogy a korban hozzám illő mondjuk kb. 35-45 közötti férfinak is legyen tartalmas élete, mindennapjai, képes legyen az önállóságra minden tekintetben. Egy dologtalan, unatkozó, rajtam lógó partnerrel nem tudnék mit kezdeni :)

- nagyon fontos, hogy NEM pótapát és eltartót keresek a gyermekem számára sem.

A partnerkapcsolat az rólam és a férfiról szól elsősorban. A szerelem és a szex nagyon fontos szelete a felnőtt életnek, nem tudja helyettesíteni sem a gyermekemhez való kapcsolatom, sem a baráti kapcsolatok, sem a családi kötelékek. Ezek egymás mellett tudnak élni, ez a normális.

Van tehát a gyermeknek apja, vele viszont rendezett a kapcsolatunk, én kezdeményeztem a válást, lezártnak tekintem a házas életemet, havonta 1* utazik Magyarországra a közös gyermekünkhöz, mi nem kommunikálunk sem naponta, sem hetente (külföldön él és dolgozik, nem sok vizet zavar tényleg). Korrekt, tiszteletteljes, semleges a kapcsolatunk és kizárólag a gyermekünkkel kapcsolatos dolgokra korlátozódik.

Fontos viszont, hogy egy kezdeti ismerkedős, randizós időszak után, amikor megerősödik a kapcsolat közöttünk, szeretném, ha megismerné a gyermekemet. Természetesen nem kell minden időnket hármasban tölteni, de fontos, hogy elfogadja a tényt, hogy gyermeket nevelek, ennek megfelelően térben és időben alkalmanként korlátozott vagyok (pl. hétköznap késő este nem fogok tudni önfeledten koktélozgatni a belvárosban- nem is igénylem)

- nem zavar, ha a partneremnek is van gyermeke, de az sem, ha idős szüleiről kell gondoskodnia vagy más ehhez hasonló kötelezettsége van stb.

- értékelem, ha céltudatos, határozott, van jövőképe, amiért tenni is hajlandó

- számomra pozitív az is, ha a származási családjával, rokonaival jó kapcsolatot ápol, vannak barátai, képes a szabadidejét önállóan is eltölteni, van pl. hobbija és igényes önmagára mind külsőleg, mind belsőleg.

Természetesen ez rám is maradéktalanul igaz (pl. rendszeresen mozgok, értékes emberek vesznek körbe, szociálisan érzékeny ember vagyok, igényem van a fejlődésre, tanulásra, ismeretszerzésre stb.)

Nagyjából ennyi, nem érzem túlzásnak annak fényében, hogy a fentiek rám is igazak.

Az, hogy elvált vagyok és van gyermekem két tulajdonságom a sok közül. Nem ez a kettő jellemzi kizárólagosan az életemet, ahogyan nemcsak anya vagyok, hanem nő is, szakember is, barátnő is, testvér is stb.

Nem értem miért baj az, ha ezek az anyukák csak laza kapcsolatot keresnek? Ha előtte benne voltak egy rossz kapcsolatban, akkor valahol érthető, hogy jó ideig hallani sem akarnak elköteleződésről.

Egy csomó férfi csak szexkapcsolatot akar, ilyenkor mért ilyen válogatós hirtelen minden férfi? Akkor ez is baj?

Az anyagiasság meg egy vicc, az összes elvált barátnőm egyedül tartja el magát, meg sokszor kisegíti a barátját anyagilag. A másik, hogy sokan tisztában vannak azzal, hogy egy normál férfi, nem egy vagy két gyerekes elvált nővel képzeli összefűzni az életét, ezért ezek a nők tényleg csak társaságot és szexet keresnek, heti x órában. Pl egy elfoglalt karrierista férfinek pont ideális társ.

8 as te túl jó vagy ide a gyakorira :)

Egyébként nagyon korrekt amit leírtál.