Belemennétek egy kapcsolatba, aminek nincs hosszútávon jövője?

Kérdés hogy mennyi idő múlva jönne a nagy változás. Mert ha még több idő, (fél évnél több) akkor én belemennék, egyrészt nem lehet tudni, hogy amúgy meddig tartana a kapcsolat, vagy lehet mire eljönnének a tervek, addigra már együtt sem lenne a két fél. Na meg a jövőbe pontosan senki sem lát, az egy dolog, hogy mit tervez jelen pillanatban az ember, de hogy az pont úgy valósuljon meg, nem annyira valószínű már.

Szóval ha viszont az érzelmek megvannak, akkor belemennék.

Most akkor melyik, mert egyáltalán nem mindegy!

Ha külföldre akar menni, akkor igen, de azzal a tudattal, hogy vagy megyek vele, (ha ez neki is megfelel!), vagy addig tart a románc, amíg ő költözik.

Ha a gyerekvállalásról van szó, és hosszú távú kapcsolatban gondolkodsz (nem pár hetes nyári románc, és nagy az esély, hogy komolyan beleszeretsz), akkor semmi esetre sem, mert ez olyan dolog, ami többnyire nem szokott változni. Viszont olyan ellentét, amire rámegy a kapcsolat, ugyanis nem lehet kompromisszumot kötni.

Egyébként azt hiszem, egyik esetben sem mennék bele, túl nagy az esélye, hogy mindenki megsérül a végén, ha tényleg nagy szerelem lesz a dologból.

Ha meg nem lesz, akkor minek belemenni?

Minek? Akárhogy is tervezed, akárhogy is kezeled, akármiről is van szó, ha éppen akkor jönne el a búcsú pillanata, amikor a kapcsolat még nem áll készen rá (azaz, egyébként még nem szakítanátok), akkor mindenképpen sírás és fájdalom és megbánás és "mi van ha..." és hasonlók lesznek a végén. Az meg senkinek sem jó. Ha egyébként is kifut addigra a kapcsolat, akkor oké, de őszintén szólva, én nem tudnám felszabadultan jól érezni magam, igazán beleadni szívem-lelkem egy olyan kapcsolatba, aminek tudom, hogy x idő múlva véget ér. Nyilván a legtöbb szerelem egyszer valamikor véget ér egyébként is, de az egyrészt nem olyan biztos (ez a bizonytalanság tartja életben többek között, szerintem), másrészt meg nem látod előre a végét. Viszont ha eleve már tudod, hogy összeegyeztethetetlen ellentéteitek vannak, akkor lehet, hogy nem tudod napra pontosan megmondani, de folyamatosan ott lebeg feletted Damoklész kardja, hogy márpedig ennek nemsokára vége, és akárhányszor felmerül a téma, amin éppen szét fogtok menni (gyerekvállalás, az utazás, az akármi), annyival közelebb kerül a biztos vég is.

Szóval nem, én egészen biztosan nem mennék bele, akármennyire is sajnálnám különben.