Mi értelme van párkapcsolatban élni?

Hát azért ez még lehet cifrázni. Pl a nő érzi, hogy gáz van, de a pali tagad. Végül addig eszi a nő kefét, míg beismeri a férfi, hogy ráizgult a szomszéd Mancira... de vajon a nő szembe tud-e nézni ezzel a helyzettel? Ok, hogy az egyik fél részéről van kommunikáció a másik pedig ezt berekeszti. De itt van ki mennyire képes szembenézni az élettel és megoldani a helyzetet. Ezért kéne ismerni önmagunkat a vágyainkat és kommunikálni a másik félelme, hogy lássuk, ő hogy működik, mik a vágyai. Az hogy valakinek teszik a szomszéd, még generálja automatikusan, hogy attól a nőjét nem szereti, kívánja. Emberek vagyunk emberi vágyakkal.

Néha annyira elidealizáljuk az életet... És ez irreális elvárásokat szül.

20

1. Ezekről csak hosszabb távon érdemes nyilatkozni. Oké, hogy most valaki nem akar gyereket, de ugyanazt a 20-30 éves embert megkérdezném majd 50-60 évesen is, hogy mennyire bánja hogy nem csinált gyereket, amikor még lehetett volna.

Olvastam már olyan felmérést, hogy a legtöbb ember aki nagy gyerek-ellenes (saját maga számára), az idősebb korára szinte mind megbánja hogy nem lett gyereke.

Az életben sok hibát kijavíthatsz még utólag is, de ha nem lett gyereked akkor amikor termékeny korban voltál, azt sosem javíthatod ki

2. "Soknak nem lehet" - Mennyinek? 10-ből 1? 10-ből 2? Ugye hogy nem is olyan sok az a sok statisztikai szempontból?

Részben egyet is értek, részben meg nem is. Hogy is mondjam, kb 3 éve van az az állapot nálam, hogy tudatosan nem akarok senkit és kerülöm a pasikat. Annyiszor néztek már hülyének, olyanok is, akikről soha nem gondoltam volna, hogy erre a szintre jutottam, hogy most nem kell senki egy ideig. Ez az idő alatt pedig annyi rossz, megromlott kapcsolatot és házasságot láttam, hogy az valami hihetetlen. Mindenhonnan csak azt hallottam, hogy ez megcsalta azt, az megcsalta amazt, ez is szeretőt tart meg az is, folyton veszekednek, csak megszokásból vannak együtt stb stb.. Tehát egyszerűen el kezdtem gondolkozni rajta, hogy lehet jobb is, hogy egyedül vagyok. Talán én járok jobban. :D

De másik részről meg hiányzik is valaki mellőlem, akire számíthatok, aki törődik velem, akinek elmondhat ha bánt valami, akihez odabújhatok.. Tehát van értelme egy kapcsolatnak és lehet nagyon jó, de azért tenni is kell és mint írták, nagyon fontos a megfelelő kommunikáció. Az én fejemben is szerintem csak azért fordult meg ez a "Mire a jó egy kapcsolat" sztori, mert hogy rengeteg negatív (megcsalás megcsalás hátán főként) dolgot láttam/hallottam és elrettentett, hogy komolyan ennyi rossza helyzet, hogy ilyen rengetegen megcsalják aljas módon a másikat? Olyan emberek is, akikről az életben nem gondoltad volna.. Tehát ez megingatott, de nyilván nem ez kell legyen az egyetlen mérvadó dolog.

A másik pedig, hogy hagyjuk már ezt a hülye dumát, hogy egy kapcsolat csak akkor jó és komoly kapcsolat, ha van gyerek. NEM. Gyerek nélkül is lehet tökéletes egy kapcsolat sőt.. Nem kell ahhoz egy állandóan síró baba, hogy szeressük feltétel nélkül a másikat, hogy megbízhassunk egymásban, hogy számíthassunk a másikra stb stb. Ezek épp úgy megvannak egy gyerek nélküli kapcsolatban is, mint egy olyanban, ahol van gyerek. És mondhatnak akármit, sokszor pont hogy egy gyerek vágja haza a kapcsolatot.. Mert az elején jajj de jó, jajj de várjuk, aztán szépen lassan feleszmélnek a felek, hogy egy gyerek bizony nem csupa öröm-boldogság és móka.. 0-24 órás figyelmet igényel, etetni, pelust cserélni, fürdetni, de folyton sír, nem tudtok aludni, egyre feszültebbek a felek, végül pedig már egymással veszekednek.. Sokszor a nőnek abszolút nincs se kedve, se energiája a szexhez, elhanyagolják egymást blabla. Mennyi ilyen házasságról és kapcsolatról tudok. Tehát ez egy nettó baromság, hogy csak az a jó kapcsolat, ahol van gyerek. Persze, hogyne. Szimplán vannak olyan emberek, akik nem vágynak gyerekre, nem akarnak, nincs hozzá türelmük. Akkor meg minek? Nem kötelező a gyerekvállalás, aki akar szüljön, aki meg nem, az nem, ennyi.

Én tíz éve vagyok együtt a feleségemmel, a fiacskánk egy éves. Pont azért vártunk vele ilyen sokat, mert nélküle is teljesen kerek és egész volt az életűnk. Ki akartuk élni magunkat csak kettesben, hogy minél erősebb legyen a kapcsolatunk és csak utána bevállalni a gyerkőcöt. A félrelépés egészen addig elképzelhetetlen, amíg a szerelem tart és nincs egyik félnek sem hiányérzete a kapcsolaton belül. Nekünk ez szerencsére 10 éve megvan, most is tart a szerelem, egy boldog család vagyunk. Ez persze semmit sem garantál a jövőre nézve, akár holnap megromolhat a kapcsolat és hazavághatjuk, amit felépítettünk. Ha ez így is lenne, akkor is nagyon megérte az eddigi 10 év szeretetben egy olyan ember oldalán, akit nem csak szeretek, de tisztelek is! Hogy mi értelme van? Egy jó párkapcsolat kiegészít és ketten alkottok egy teljesebb egészt. Ezt nem értheti senki, aki egyedül van, vagy egy halott kapcsolatban vegetál...

A jó kapcsolatért minden nap és keményen meg kell küzdeni, de nagyon megéri! :)

36F (és 33N)

Az előttem szóló gyerekpárti válaszolót következetesen 0 %-ra értékeltétek, pedig nagyon is jó az okfejtése. Az emberi faj azért "találta ki" a párkapcsolatot, mert az utódok biztonságos felnevelésének az ő esetében ez az egyetlen módja volt. Az élet alapvető célja ugyanis az utódnemzés, a gének továbbörökítése. Az, hogy az ember emellett megtölti még csodaszép és értékes célokkal, az csak hab a tortán. A baj csak az, hogy a gyereknevelés sok lemondással jár, és mai fiatalok nem tanultak meg lemondani. Nem tanultak meg kivárni, kiharcolni dolgokat, mindent a seggük alá toltunk "jaj, szegénykémnek ne legyen olyan rossz, mint nekünk volt" felkiáltással. Most itt van az eredménye. 100 párból legalább 70 nem akar gyereket. Sokan ugyan azt állítják,, hogy akarnak "majd", ha egyenesbe jöttek, ha meglesz a ház, lakás, kocsi, tökömtudjami. Lehet takarózni a szar gazdasági helyzettel, de valójában ez csak álprobléma. Mi is felnőttünk gyerekszoba nélkül, heti egy fürdéssel, kivágott orrú dorkóval, megörökölt ruhákkal. Csak mi megtanultunk megküzdeni az eredményekért. Lett szép lakásunk, lett új kocsi a seggünk alatt, és a gyerekeink is megkaptak mindent. És mint látható, itt bäsztuk el!

A kérdésre reagálva;

Egy kapcsolatot eleve leírni nagyfokú ostobaság. A titok nyitjáról János barátunk beszélt. Ha megvan a kapcsolat, nem hátradőlni kell, mint akinek semmi dolga a világon, hanem dolgozni kell rajta, hogy meg is maradjon.

" márpedig a bizalom mindennek az alapja"

Ezek szerint nőnemű vagy. Egy csalódás mindig hatalmas veszteségérzettel jár. Egy időre kiábrándul az ember az életből, az embertársaiból, mindenből. Nehéz túlélni. Szerencsére az idő, a nagy gyógyító minden sebet begyógyít. S ha ez vigasztal: az egészséges fejlődéshez szükség van ezekre a csalódásokra is. Nehéz ezt egy nőnek elmagyarázni, hiszen mi pasik logika mentén gondolkodunk, s így is érvelünk. Ti meg inkább az érzéseitekre hallgattok. Mindazonáltal, ha gondolod, privátban megbeszélhetjük.

Igen, nőnemű vagyok. És igen, sajnos a szívem mindig erősebb, mint az eszem, bár vannak nálam sokkal naivabb emberek is.

Nehéz ez, mert meg kell találni a határt a bizalom és a naivság között. Ha folyton óvatosságra inti magát az ember, sosem lesz igazán boldog, mert ez átmegy kételkedésbe. Ha pedig azt mondja magában, hogy a múltat le kell tenni és új lappal, bizalommal lenni egy új kapcsolatban, akkor ismét sebezhetővé teszi magát és egy esetleges újbóli csalódás megint előhozza belőle, hogy jobb lett volna kevésbé rábízni magát és az érzelmeit a választottjára.

Kedves 26-28-as hölgy!

Megfelelő őn és emberismeret esetén nem fordulhats elő, hogy csalódsz a partneredben, mert pontosan tudod, hogy mit várhatsz vagy nem várhatsz tőle. A csalódás jószerivel akkor történik, amikor a másik olyat tesz, amit nem vártál volna tőle. Én együtt voltam életem során viszonylag nagy számú partnerrel, de sosem csalódtam egyikükben sem, még abban sem, aki kidobott vagy megcsalt, mert ott is számítani lehetett rá, hogy ez meg fog történni. Jelenleg 10 éve vagyok együtt a feleségemmel, és a 10 év alatt egyetlen alkalommal sem csalódtam benne.

Amikor úgy érzed, hogy kibabrált veled az élet, mindig próbáld a saját felelősségedet felismerni a sztoriban, mert hatalmad csak önmagad fölött van, csak magadat tudod megváltoztatni. Sokkal könnyebb nyalogatni a sebeidet, hogy te ártatlan vagy és a "Jóska" volt a szemét, de ezzel a hozzáállással csak újabb és újabb Jóskákba fogsz belefutni. Vizsgáld meg, mit tanulhatsz a kapcsolataidból, milyen visszatérő hibákat követtél el és akkor lesz esélyed olyan Férfit találni, akivel egy boldog életet is lelhetsz és nem csak egy viharos se veled sem nélküled kapcsolat juthat osztályrészedül mellette. Ha szeretnél beszélgetni ezekről a dolgokról, írj rám privátban! :)