Néhány férfi miért csinál nagy ügyet az ismerkedésből?

Én sem értem miért csinálnak belőle nagy ügyet.

Ha valaki tetszik, akkor odamész és kockáztatsz.

Kockázat nélkül nincs győzelem.

Jobb is ha elkerül az ilyen férfi?

Ha tetszik ,akkor legalább egy távoli sziát odadobhatsz. Elvégre a te fejébe nem látsz bele, ha neked tetszik, köszönj oda neki te elsőnek. Vagy ez már fordítva nem megy? A sültgalamb effektus.

Tipikus példa az empátia teljes hiányára. Úgy néz ki, neked sosem kellett ilyesmit csinálnod, így nem érzed át a helyzetét annak, aki de, ami a kisebbik probléma. A nagyobbik az, hogy ezt fel sem fogod. Az empátia hiányát sem érzékeled.

A visszautasítás mindig fájó, és egyáltalán nem mindig csak annyi, hogy "koszonom, nem

(véletlenül a kuldésre nyomtam, folytatom)

Szóval nem annyira, hogy "köszönöm, nem", hanem egész durva és megalázó is lehet. Sőt, nem is kell feltétlenül bármit is csinálni a durva beszólásokért, néha csak úgy a semmiből is jön néhány. Ezek után kinek van kedve újból beleallni a pofonba? A férfiak is érző lények általában, a bántás nekünk is rosszul esik.

Most erre jönne az a szuper szöveg, hogy hát lépj túl rajta. Ez az empátia hiánya. A személyiségek nem ugyanolyanok. Máshogy éljük még a dolgokat. Te így, én úgy, egy harmadik ember még máshogy. Nem lehet azt mondani, hogy ha nekem valami nem baj, akkor másnak sem legyen. Biztos neked is van olyan dolog, amitől félsz vagy utálsz, míg én nem. Most kezdjem el mondani, hogy hát milyen hülye vagy ezért, mert nekem nincs vele bajom?