Járnátok lelki sérült emberrel?

Az attól függ mennyire és milyen irányban. Ha csak annyira és úgy, mint én akkor szívesen, sőt romantikusnak is hat elképzelni ahogy megértjük egymás "furcsaságait" és nem kell félni attól, hogy a másik megszól érte... Aztán egymást segítve haladunk, mint egy szövetségben...

De lehet csak én vagyok túl idealista...

Súlyosan sértülttel szerintem nem, egyrészt nem tudnám jól kezelni, másrészt pedig vannak olyan fokú sérültségek amikre én lehet rossz hatással lennék. Sajnos nem tudnám vállalni ezt a felelősséget.

Bizonyos értelemben mindenki az. Attól függ, hogy mennyiben mutatkozik meg a viselkedésében, minden napjaiban. A hozzá állása sem mindegy. Ha tesz magáért a jövőéért, energiát fektet be és nem a megmentőjét keresi akkor nem zárnám ki a lehetőséget. Mennyire sérült? Kimerül abban, hogy félénkebb csendesebb alacsony ingerküszöbű ember vagy kirohanásai vannak esetleg különböző fóbiái? Nagyon széles skálán mozoghat a téma.

Bár elméleti szinten fűztem hozzá a gondolataimat, mert kapcsolatban vagyok.

Nem.

Az ilyenek sosem fejlődnek. A végén csak téged húz le a nyomorába. Elvesztegetett idő.

Tapasztalatból beszélek.

Aki azt a stigmát nyomja a másikra, hogy "ilyen" -"ilyenek"....-ahoz nincs mit hozzáfűzni.

A lelki sérült embereket nem kellene kirekeszteni, megszólni, félni tőlük... -nem ők választották az áldozat szerepet!

Adott egy értelmes, okos, szép kisgyermek akit segítenek, okítanak és védenek a szülei, iskolába kerül- aki ebben a közegben toleráns, jómkedves és segítőkész az elveszett! - Olyan atrocitások és megalázások sorozatát kapja amibe bele is nyomorodhat! -Pedig ő nem bántott, nem trágárkodott, ő okos és kedves volt... Megérte?

Egyes emberek élvezik ha bánthatnak másokat, szórakozásból, unalomból, vagy közömbös szemlélői ahogy másokat bántanak!

- Viszint a bántó ember az igazán sérült... ő szorulna segítségre, hogy az agresszívitását, dühét kezelni tudja már kora gyermekkorban!

-Így nem tenne tönkre életeket.

Ezeket szem előtt tartva ki is a lelki sérült?

Miért is lettek ilyenek?

Kinek a felelőssége, hogy azzá vált?

Szerintem mérlegelhető a lelki sérülés fokozata.

Esély adható, nekik ,lehetőség, út a normális élet felé.

De igazán csak az tudja ezt átérezni aki ilyet közvetlenül látott tapasztalt!