Mit éreztetek, amikor megcsaltak titeket?

Akármennyire is tisztelem a nőket, és ellenzem az erőszakot, abban a pillanatban pofánrúghatnékot éreztem.

Egyébként azonnal szakítottunk. Belőle meg egy ribi lett.

Én már a szakítás után tudtam meg pár hónappal biztosan, de már akkor is gyanús volt, amikor 4 év után az első héten összejöttek. Ennél jobban már nem tudok tőle undorodni. :)

Ők együtt vannak még, szerencsére egészen közel is költöztek össze.

22N

Elsőre mérhetetlen fájdalmat éreztem, mert ezt meg tudta tenni. Aztán értetlenséget, mert úgy éreztem, köztünk minden rendben, és mindent megtettem a kapcsolatunkért. Mikor ezt ő is elismerte, onnantól csak haragot éreztem és csalódottságot, amiért ennek ellenére is képes volt megcsalni.

Természetesen szakítottunk, mondhatni kiraktam. Ő még hezitált volna, hogy kit válasszon, de nekem már nem kellett.

Ez részemről azóta sem változott, már nem is haragszom rá, csak a közöny maradt. Mi nem csak jártunk, 11 évig voltunk házasok, van két gyerek. Így kénytelen vagyok vele tartani a kapcsolatot, de ez arra korlátozódik, hogy mikor viszi el a kicsiket.

Az én életem rendeződött, most kiegyensúlyott, boldog párkapcsolatban élek, egy éve költöztünk össze.

Ő azóta ezerszer megbánta a dolgot, a nőjével se veled, se nélküled kapcsolatban szenvednek, és iszonyatosan féltékeny, amiért én boldog vagyok valaki mással, és a gyerekek is apjuknak tekintik.

Így járt.

Ugy ereztem, hogy elarultak es ilyen uresseg volt bennem, es csalodas. Ezt meg tetezte azzal, h tagadta mikozben lattak oket, plusz a csaj egy imelt is irt neki h mennyire jo volt. Konyorgott h maradhasson, ne valjak el tole, de velem ezt csak egyszer lehet eljatszani szoval elvaltam tole:-)))

A csajjal tobbet nem talalkozott mert egyejes volt (atyaeg az a no hogy nezett ki) es mert utcan, nyilvanosan nem vallalna be. Azota ujrahazasodtam, o meg egy a baratja felesegevel van egyutt titokban. Orulok h megszabadultam tole:-))))

Nem mondanám igazi megcsalásnak, mert nem voltunk egy pár, de azért eléggé aljas húzás volt.

Egyszer ismerkedtem egy lánnyal, akiről úgy tudtam, hogy egyedülálló. Teltek a hetek, majd a hónapok. Először csak a barátok lettünk, aztán elkezdtem belezúgni. Menet közben közölte, hogy neki amúgy van egy hullámvölgyben lévő távkapcsolata, ami már azelőtt megvolt, hogy megismertem őt. Milyen kedves, és rendes vagyok vele, szívesen megtartana havernak.

Én akkor tényleg nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek? Természetesen onnantól nem érdekelt. Kb. 1 hónappal később keresett, hogy mi újság velem? Már rég beszéltünk.

Kiderült, hogy végleg szétmentek a barátjával, és jönne hozzám elsírni a bánatát. Ahogy jött, úgy le is pattintottam.

Utólag visszanézve már csak mosolygok ezen, de akkor megélni nem volt valami vidám.