Mi lenne a helyes: hagyjam vagy folytassam?

A szűk baráti társaságom két házaspárból áll. A legjobb barátom Zs., akinek a felesége V. V. legjobb barátnője Laura, aki szintén házas. Így szoktunk összegyűlni 5-en, több, mint 10 éve. Én 4 éve vagyok egyedülálló, sosem görcsöltem azon, hogy párkapcsolatra tegyek szert, finoman fogalmazva élveztem/élvezem a nőket… 

Laura házassága az elmúlt 2 évben eléggé megromlott, az egész amiatt kezdődött, mert ő szeretne gyereket, a férje viszont még nem, és azt, hogy miért nem, azt semmilyen épkézláb érvvel nem tudja alátámasztani. Júniusban munka miatt 3 hétig távol volt a férje, az utazást egy komoly beszélgetés/veszekedés előzte meg. A férj távolléte alatt egy kerti partis szombaton ő is és én is V.-éknél aludtunk (nem volt egy vad buli, V.-éknek 2 totyogós gyerekük van..), az este úgy alakult, hogy 1-1 pohár borral a kezünkben végül egy szobában kötöttünk ki Laurával. Itt teljesen nyíltan beszélt a házasságáról, a dilemmájáról, a férje által tett, majd be nem tartott ígéretekről, elmondta, hogy a férje kerüli vele az intim pillanatokat, annak érdekében, hogy még véletlenül se merüljön fel az esetleges gyermeknemzés lehetősége, ebből kifolyólag viszont egyáltalán nem érzi már magát kívánatosnak, saját magában keresi a hibát, azt mondta, hogy úgy érzi, hogy nem is nő… Tudja, hogy sosem kedveltem igazán a férjét, és talán a bor, talán a túl őszinte hangulatnak köszönhetően közöltem vele, hogy márpedig gyönyörű nő (nem túlzok), évek óta a fantáziám egyik főszereplője (bár ez nem érte meglepetésként, mert rendszeresen teszek megjegyzéseket :P), végül szex lett a vége. Másnap megbeszéltük, hogy ennek így, ebben a formában semmilyen folytatása nem lesz, ami így is van azóta, viszont valahogy lelkileg sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Mint mondtam, 4 éve egyedülálló vagyok, van 2-3 nő, akit azonnal ki tudok ugrasztani a kalapból, ha szükségem van erre, de ennyi. Nem kötődök senkihez, őt viszont nem tudom kiverni a fejemből és ő is sokkal gyakrabban keres, mint eddig. Legutóbb az augusztus 20-i hétvégén voltunk együtt 5-en, ismét V.-éknél, úgy volt, hogy én taxival hazamegyek este, a taxi már ott volt a ház előtt, amikor utánam jött Laura és könyörgött, hogy maradjak ott, ezt bent, a férje jelenlétében nem tudta megtenni. Maradtam. Egyszerűen nem tudok nemet mondani neki, fogalmam sincs, mi van velem. Házas. Tudom, hogy ha a férje normálisan kezelné őt, akkor nem vonzódna hozzám, ha vonzódna is, nem lépne semmit. Szeretem, mint barát; fantáziálok róla, mint nő, hisz gyönyörű, de házas. Mit csináljak? Folytassam, vagy hagyjam az egészet a francba? Mondjuk… először be kéne vallanom magamnak, hogy szeretem… de valahogy nem megy. Mindenki azt mondja, hogy 30 éves létemre fel kéne adnom az agglegény élettel, talán eljött az ideje. 4 éve ő az egyetlen nő, aki megmozgat belülről is, nem csak úgy…

Tényleg nem tudom, mit csináljak, nyomormban már a netet bújom történetek után, hogy kinek hogy sikerült, bár kétlem, hogy ez segítene. :D