Mit tennétek ha valakivel megismerkedtek neten megkedvelitek és kiderül h nem az akinek mondja magát?

pofánvágnám.

lallar.

nem szoktam netten ismerkedni,de ha megis megtortenne,akkor egy pofont azt kapna,sajnalom de ez vagyok en

clyde

Szia! Remélem nem azért tetted fel a kérdést, mert megtörtént veled.. mert azt őszintén nem kívánnám senkinek sem ami velem történt a nyáron.. Az egész tavaly előtt novemberben kezdődött amikor nyitottam egy blogot.. az első bejegyzéseim kommentelői között ott volt Ő, így elkezdtük olvasni egymás blogját, kommentelgettünk is néha.. úgy gondoltam hogy egy intelligens, érdekes, különleges egyéniségű 18 éves fiú blogját olvasom.. efelől semmi kétség nem volt, hiszen még képet is tett be magáról később, igaz hátulról fényképezve, amolyan "művészi" képet, de a lényeg, hogy fiú volt.

Majd December környékén felvett msn-re, elkezdtünk beszélgetni.. egyébként annyira különleges, olyan leírhatatlan volt a stílusa.. nem tudom olvastad-e a Zabhegyezőt, de mintha ő lett volna Holden, úgy írt nekem.. egyébként az is volt a kedvenc könyve.. na mind 1 szóval eleinte nem beszéltünk sokat, meg inkább ilyen semmilyen témákról beszélgettünk, szóval csak úgy elütöttük az időnket azzal hogy írogattunk egymásnak.. Aztán teltek a hetek, hónapok és valahogy úgy éreztem, hogy egyre inkább várom hogy beszéljek vele, vagy hogy írjon egy újabb bejegyzést a blogjába.. szóval elkezdett hiányozni.. és ezt a hiányérzetet tetőzte az is hogy 4 hétre csak úgy eltűnt, nem adott hírt magáról.. Ekkor már komolyan kétségbe estem, mert amiket mesélt magáról abból azt szűrtem le, hogy bizony elég mély lelki sebei lehetnek.. A négy hét elteltével már nem bírtam tovább, a telefonszámát sem tudtam így hát kiírtam a blogomra, hogy adjon magáról valami életjelet.. gondolván hátha azt olvassa.. Aztán ha jól emlékszem 2 vagy három nappal később (ez már most nyáron volt pontosan június 21-én) váratlanul fejött msn-re és megnyugodtam, csak elutazott a bátyjával, azt mondta ne aggódjak miatta, de megadhatja a telszámát is ha máskor ilyen lenne.. Aztán én "zavaromban" nem akartam elfogadni meg hogy most én kérjem el.. mind egy végül a lényeg hogy megtörtént a szám csere és mondta hogy bármikor írhatok neki ha csak úgy különösebb ok nélkül is beszélgetni szeretnék. Ez volt délután felé, erre este jött egy sms-em tőle, eléggé maga alatt volt, írtam hogy jöjjön fel msn-re és beszéljünk. Aztán feljött és elkezdtünk beszélgetni, nagyon "meghitt" volt az egész és őszinte és áá.. Szóval a lényeg hogy tulajdonképpen az éjszaka folyamán (mert kb éjjel 2-3ig beszéltünk) bevallotta hogy szeret.. és én hát nem is tudom leírni milyen boldogságot éreztem, hiszen én is pont ezt éreztem, csak nem mertem kimondani.. de most már bátran elmondhattam neki.. És tudom hogy ez kissé bizarrnak, vagy nevetségesnek tűnhet.. sőt amikor az egyik barátom még az eset előtt ecsetelte, hogy ő szerelmes egy lányba akit eddig csak neten "látott" én voltam az aki a legjobban kinevette.. most meg.. Magam sem értettem, hogy hogyan de elképesztően szerelmesnek éreztem magam.. De a tündérmese nem volt teljesen makulátlan hiszen több száz kilométer választott minket el egymástól.. de megegyeztünk abban hogy kitartunk egymás mellett 2 évig (tudom most itt a legtöbben felháborodnak vagy nevetnek).. mert utána tudtuk volna megoldani azt hogy egy helyen éljünk.. a továbbtanulás miatt.. A lényeg az, hogy boldog voltam, olyan boldog amilyen még sosem és tényleg úgy szerettem Őt mint még senki mást előtte.. és tudom hogy ez hihetetlen, de velem tényleg megtörtént.. Éjjelekig sms-eztünk, készítettünk magunkról képet a másiknak.. stb... De az egész tündérmese 3 hétig tartott.. És itt jönnek a megdöbbentő részek.. Először is az intő jel, hogy nem vette fel a telefont amikor hívtam, de ez igazából annyira nem is zavart, mert könnyen kimagyarázta, meg én se vagyok az telefonálgatós típus..Fuh már így is rengeteget írtam, szóval lerövidítve a lényeg annyi, hogy egy véletlen elszólásnak és a szerencsének köszönhetően megtaláltam azt a személyt myspace-en akiről a képeket küldözgette.. és párnap elteltével nem értem be annyival, hogy rájöttem, hogy másnak adta ki magát.. "Nyomozásba" kezdtem és az eredmény, az igazság ha úgy fogalmazok hogy mellbevágó volt még úgy sem tudom átadni azt az érzést.. Szóval kiderült hogy egy lány, és ráadásul barátja is van már több mint egy éve.. Hát igen.. Szóval hogy konkrétan a kérdésedre válaszoljak rettenetes volt.. miután szembesítettem egyfolytában tagadott, végül letörölt... azóta már beszéltünk, de az egy másik történet. Szóval én azt tanácsolnám, nem csak neked, kedves kérdező, hanem MINDENKINEK aki hasonló dologban gondolkodik.. mármint hogy megbízzon egy idegenben, hogy előtte olyan megkérdőjelezhetetlen információkat gyűjtsön az illetőről, pl kamera, telefon.. vagy hirtelen most nem tudok jobbat, ami megakadályozza azt, hogy jól átverjék és megsértsék az érzelmeit.. mert az egészen túltenni magamat nagyon nehéz volt.. Az azóta eltelt 6-7 hónap alatt sikerült ugyan "elfelejtenem" 99.99%-ig, de ezt nem lehet csak úgy örökre kitörölni az emlékeimből sajnos.. Minden esetre én tanultam belőle.. és a látszat csal (hiszen hiába volt ott a blogja, és a fél év közömbös beszélgetés sem volt biztosíték arra, hogy azzal az emberrel beszéltem akinek kiadta magát)..

Remélem, hogy a sztorim után senki, vagy legalább is akik olvassák ezt nem fognak az én hibámba- és egy érzelmileg, személyiségileg sérült ember csapdájába esni. De azért azt sem kell feltételezni, hogy minden "idegen" kamuzik.. én azt mondom, hogy legyél/legyetek elővigyázatosak és racionálisak és vegyétek észre az intő jeleket.. Ne engedd, hogy valaki látatlanul játszon az érzelmeiddel!!..

17/L