Nem érzem magam hűségesnek a barátomhoz. Szerintetek milyen okai lehetnek ennek?

Van barátom, akivel megvan a kémia, a testiségek is jól mennek, a lelkiségek is, tehat kívűl-belul megvan az összhang. Külsőre nem is vagyok az a ribis kinézetű, viszont belülről annál inkább. Fura, de nagyon zavar, mert rossz a lelkiismeretem tőle és szeretnék korrekt párkapcsolatban élni, de pont én rúgom fel a szabályokat. Sokat gondolkodtam az okokon.

Ami a probléma: ha nem vagyok a barátommal, simán szemeztem srácokkal, akár flörtig is elfajulhat a dolog. Folyton keresem az olyan lehetőségeket, ahol férfiak között lehetek, jo érzés, ha megnéznek és/vagy bókolnak. Még azt is el tudom képzelni, hogy 1-2 randi erejéig benne lennék a dologban, ha valaki elhívna és tetszene. Viszont nem feküdnék le vele...

Tudom. Elég gáz. Eleg nagy kvának érzem magam. Ez egy komoly téma, és szeretnék hozzá komolyan állni, szóval legyszi, negativ kommentelők hagyjatok. Szeretnék komoly válaszokat kapni, ami esetleg segíthet a döntésben.

Gondoltam sok mindenre: nem szeretem elegge a baratom, önbizalomhiányos vagyok, éretlen, tapasztalatlan, nem vagyok szerelmes a barátomba, keresem a tökeletest... Nem tudom. De elég rossz a bűntudatom. Közben ha barátommal vagyok, illetve nyilvan nélküle is, ő vonz. Sokszor eszembe jut, rendesen mukodik a kapcsolat, mindent megbeszélünk (kivéve ezt, nyilvan nem hozom fel), szexualitás is rendesen megvan. Szeretem a barátom. De talan nem elegge?!...