Változhat-e az, hogy külsőleg nem vonzódom a barátomhoz? Miért lehet ez? Volt még valaki így?

Fél éve vagyunk együtt.

Az elején mikor udvarolt akkor sem a külső fogott meg először, nagyon tetszett az,hogy láttam rajta hogy tényleg engem akar,nagyon tepert,figyelmes volt és velem akart lenni.

Ez annyira elcsábított,hogy belementem a kapcsolatba azt gondolva,hogy majd úgyis megváltozik a hozzáállásom.

Teltek a hónapok,elvoltam azzal,hogy megismerjem őt, nagyon jó lélek, ilyen fiúval még nem is találkoztam.Megbecsül és figyel rám, egyre jobban odavan értem úgy látom, és siet is mindennel. Már minden dolgát hozzám igazítja, azt tervezi,hogy mi lesz majd pár év múlva,a közös jövőnkben, hogyan alakítsuk a dolgokat.Volt,hogy mikor házasság volt a téma felhozta,hogy ő már most elvenne engem,habozás nélkül,ő lenne a legboldogabb...köpni nyelni nem tudtam. Meg vannak az ilyen apróbb dolgok,hogy közös tetkó stb,amit szintén korainak tartok.

Ahogy egyre több ilyen dolog van úgy érzem kicsit kezdek meghátrálni.

Mindig is a komoly és tartós párkapcsolat híve voltam, egy barátom volt idáig,első szerelmem 2 évig.De úgy érzem hozzá jobban kötődtem mint a mostanihoz.

Nem tudom miért vannak olyan érzéseim,de néha elgondolom,hogy külsőleg nem is tetszik nekem, főleg hogy néha szinte kopaszra vágja a haját, meghagyja a szakállát,meg túl kilógnak a fogai, legbelül mintha az kívánnám bárcsak helyesebb lenne.

Ugyanakkor minden belső tulajdonságát imádom és megszakadna a szívem,ha azt a jó lelkét bármivel megbántanám...de be kell valljam néha az előzőhöz hasonlítgatom,hogy neki ilyen és olyan volt és stb...

Szex az működik,mert érintéssel eléggé felizgulok,és szeretek szeretkezni,de ha pl távol vagyunk sosem jut eszembe,hogy kívánnám.

El fogok tudni ettől tekinteni valaha? Kérlek aki hozzá tud fűzni valamit írjon, én ebben tapasztalatlan vagyok:/

Azt sem akarom,hogy túl beleélje magát,de én szeretni akarom őt.

18L