"Átkéredzkedhetek" a barátomhoz vagy meg kell várnom hogy ő hívjon át?

7 hónap után ennyit nem tudtok megbeszélni?

Persze, szólj neki.

Figyi, egy jó tanács, ajánlom, hogy fogadd meg. Ezt a görcsös, kényszeres, mindenképpen megfelelni akarást azonnal engedd el, szüntesd meg magadban (ha kell, beszéld meg a barátoddal, és segítsen ebben), mert semmi jóra nem vezet. Bocsi, hogy így kéretlenül belepofázok, de ez annyira általános képlet, hogy nem igaz...

a következő lépés a "jó feleség vagyok", mosok főzök - persze mindig a kedvencét -, takarítok, de persze csak én, ő hagy pihenjen, amúgyis szeretem, amikor ízlik neki a főztöm, meg néha megdicsér, hogy szép rend van, az olyan jó... aztán jön a gyerek, talán több is, szétszakadsz, persze szívem, majd én pelenkázok, tudom, hogy utálod, te csak játssz vele, később majd te elmész a szülőire, mert ő nem akar, majd te tanulsz vele, mert ő csak focizni akar vele, stb. minden sz.r a te dolgod lesz (és ezt magadnak köszönheted) egyre kevésbé bírod, tudat alatt őt hibáztatod, mert ha szeret, látnia kellene, hogy megszakadsz, de közben úgy érzed, ez mind a te dolgod, biztos te vagy a sz.r, ha nem megy minden, aztán már tudatosan is őt hibáztatod, aztán válás, ő meg nem is érti, hogy tulajdonképpen mi bajod van...

Igen, túlszaladtam, meg általánosítok, meg minden. A lényeg, hogy ennek az egész házasságon belüli idegbajnak épp most teszed le az alapjait azzal, hogy görcsösen meg akarsz felelni a barátodnak, ráadásul úgy, hogy ő nem is tud róla, ergo a lehetőségét sem adod meg, hogy ez változzon...