Ilyen esetben eltudnám érni hogy valahogy felfigyeljen rám?

Miért érzem mégis hogy amit nem találsz fontosnak az eléggé fontos?

Először is egyenlőség van, tőlünk is elvárjátok, hogy vegyük ki a részünket a házimunkából, a gyereknevelésből stb., akkor ti is lépjetek már egyszer végre, ha ismerkedésre kerül a sor. Vagy ilyenkor mégiscsak vannak nemi különbségek? Nem tudom, mit kell ezen ennyit tökölődni, megírod neki, hogy szimpatikus a számodra, szeretnéd őt jobban megismerni, esetleg el is hívhatod valamilyen programra (kiállítás, koncert). Ja, tudom, ez mégse fog menni, kezdeményezzen a férfi, mert az az ő dolga, hátha a szádba repül a sült galamb.

Hát ha mindkettőtök csak arra vár, hogy majd megoldódik a dolog, akkor várhattok a végtelenségig is. Lehet, hogy a srác kicsit félénkebb, és nem mer kezdeményezni, vagy azt hiszi, hogy nem jön be neked, de az is lehet, hogy egyáltalán nem érdekled. Viszont ha te sem lépsz semmit, akkor sosem tudod meg, hogy mi a helyzet, és lehet, hogy elúszik egy lehetőséged. Szerintem ha valami közös programra hívod, abban nincs semmi taszító, és még mindig jobb, mint várni, hogy történjen valami. De ha nagyon gyáva vagy, akkor elég annyit írnod, hogy szimpatikus a számodra, és szeretnéd őt jobban megismerni. Erre azért valamit majd csak reagál az illető.

#7: Ezt te hiába mondod, aki gyáva, az úgyse fog csinálni semmit, csak várja, hogy majd minden megoldódik magától. Meg hát hiába van állítólag egyenlőség, nagyon sok nő még mindig úgy van az egésszel, hogy kezdeményezzen a férfi, az úgyis a férfiak dolga. Most akkor hogy is van ez az egyenlőségesdi? Ha jó dologról van szó, akkor legyünk egyenlőek, ha meg úgy akarom, akkor mégiscsak vannak nemi különbségek, és az egyik félnek többet kell tennie, mint a másiknak? Ha én férfiként azt mondom, hogy a főzés meg a takarítás a nők dolga, csinálják egyedül, én lennék a szemétláda, de ha a nők nem kezdeményeznek, akkor az rendben van? Őszintén szólva én nem értem az ilyen élhetetlen embereket, felnőttként arra is képtelenek, hogy ráírjanak valakire, ennyire szerencsétlen senki sem lehet. Bezzeg nekünk meg oda kell mennünk a kiszemelthez, vagy írnunk kell neki, vállalnunk kell a bunkó elutasítás kockázatát is, mert hát ugye ez is férfiúi kötelességünk. Ha valaki ennyire élhetetlen, az meg is érdemli a sorsát, a mai világban már semmit nem jelent az, hogy fb-on elhívsz valakit valahová, ennyire egy nő is képes lenne.