Hiányzom neki, de valahogy mégse?

Nagyon megszerettem egy srácot, mert tényleg nagyon belsőséges kapcsolatunk volt barátként. Felmerült az együttjárás gondolata, de ezt elvetettük mert távkapcsolatot nem igazán tudtuk volna megoldani. A srác is úgy érzett mint én.

Így probáltunk továbbra is barátként vizsonyulni egymáshoz. de nem ment, mert kiüresedett az egész. Így abbhagytuk a beszélgetést. Egy világ tört össze bennem, mert tényleg ő töltötte be a támogató, a barát, a társ szerepkört. Félév telt el és ő újra írt, mert hiányzom neki. De most se olyan mint rég, sőt rosszabb mint amikor abbahagytuk. Tudom h nem várhatom el h minden olyan legyen mint régen. Úgy h nagy ritkán ír és eléggé passzív nagyobb fájdalmat okoz mintha nem írna egyáltalán.

Nem értem h miért akart velem újra beszélni, ha közben úgy érzem h mintha nekem tenne szivességet.

Mit tehetnék? Beszéltem már vele, de indokot nem tud vagy inkább nem akar mondani.

Voltatok már hasonló helyzetben? Valaha meg fog törni a jég? Mit tehetnék?