Kapcsolatfüggőség ellen mit lehet tenni?

Mi történne akkor ha elhagyna? Pontosan mitől félsz?

Keress barátokat, próbáld megtalálni, hogy mik azok a tevékenységek amiket szívesen csinálnál hobbyként. Egy kicsit próbáld magad "függetleníteni" és belátni, hogy nem csak a pároddal tudod magad jól érezni. Ha sikerül barátokat találnod minden sokkal jobb lesz.

Akkor szerezz barátokat. Munkatársak? És te mondtad, ott a családod, hogy maradnál egyedül? De ha egész életedben egy pasitól akarsz függni, akkor grat, jó úton jársz...

Érdekel vmi? Ha igen, olyan helyekre is érdemes ellátogatni, ahol a hasonszőrűek megfordulhatnak.

Én is az voltam mindig is, sőt, most is az vagyok. Igazából nem érzem ezt rossz dolognak. 13 éves koromtól elkezdve max ilyen 1 hónapot nem volt barátom. A férjemmel 7 éve vagyunk együtt, 6 éve házasok, van egy kisfiúnk. Igaz, nekem vannak barátaim, de főleg felnőtt korban az ember csak a családjára számíthat már igazán. A barátok elköltöznek, férjhezmennek, dolgoznak, midnenkinek sok a dolga, midnenki elfoglalt. Senkitől se várhatod el, hogy enyhítse a magányodat. De ha van egy párod, akivel szeretitek egymást, később gyerekeid lesznek, akkor nem leszel egyedül... Szerintem hülyeség, hogy manapság negatívumként tartják számon a kapcsolatfüggőséget és ilyen csúnya szóval illetik. Az ember társas lény, természetes, hogy arra törekszik, hogy szeressen és szeretve legyen. Ebben nincs semmi rossz.

Egyet tudok veled érteni csak en fiú vagyok. S ezt nem hiszem, hogy nagyon megtudná erteni mas. En a szakítások utan mindig élveztem ket hónapig az egyedulletet, de kb ennyi. Utána egyre jobban kínoz a gondolat, hogy legyen mar valaki. Egyszer egy évig húztam, hogy bizonyítsák magamnak, hogy nem vagyok társ függő. De az lett a vége, hogy szegény lany a kapcsolat elején egy lelkizos roncsot kapott. Aztán egy par het múlva visszatalaltam magamhoz.

#7-es válaszoló, az oké, hogy az ember társas lény ezt én is így gondolom és nyilván az a normális, ha az ember vágyik egy társra, de a kapcsolatfüggőség nem ezt jelenti. A kapcsolatfüggőség az azt jelenti, hogy betegesen félsz egyedül lenni épp ezért ilyen helyzetben baromi nehéz megtalálni azt a társat akire vágysz, hisz ha az adott párkapcsolat nem működik jól, akkor sem szakít az illető, mert "jobb párkapcsolatban lenni mint egyedül" és akár egy élete végégig tartó boldogtalan kapcsolatba is képes magát belekényszeríteni. Nekem volt olyan párkapcsolatom, ahol csak egymásnak éltünk és nem voltak barátaink. Én akkor ezt úgy éreztem normális, de jött egy éles váltás a következő és most is aktuális párommal, aki szabadabb személyiség, vannak barátai és van igénye a külön eltöltött időre is. Persze nekem borzasztóan nehéz volt erre átállni, de én is szereztem barátokat és sokszor csinálok velük programot és rájöttem, hogy ez mennyire hiányzott az életemből. Persze az oké, hogy házasság meg családalapítás után azért kicsit jobban "ráfügg" az ember a párjára, de szerintem fontos az, hogy az ember egyedül se süllyedjen mély depresszióba, hisz ez átmeneti állapot és az csak ront az esélyeken, hogy ez változzon.