Ha az ismerkedés során végig én tepertem egyoldalúan, akkor ugye jogosan várom el, hogy kapcsolaton belül viszont teljes mértékben kiszolgálni engem, az Urát és Parancsolóját?

#15:

"A "parancsra sz*pas"cimked ugye csak vicc? "

Ilyen élesen megfogalmazva természetesen az. De a 'férfi gondoskodik a nôrôl, a nô meg kiszolgálja az urát" elv természetesen a hálószobára is vonatkozik.

-----

"Azzal h te udvaroltal mar le van tudva a parkapcsolat rad eso resze? Gratulalok."

Hol írtam ilyet? A férfi ek ugyanúgy megvannak a maga feladatai a párkapcsolat folyamán is:

Ha a nô becsülettel teljesíti a saját feladatait, akkor természetesen nekem is tennem kell az enyémeket: programokat szervezek, elviszem vacsorázni, idônként meglepem valamivel, szóval udvarlok neki a párkapcsolat alatt is.

De cserébe elvárom, hogy ô is teljesítse a saját nôi kötelességeit felém.

Ez így fair.

"te normálisnak érzed magadat, kérdező? Úgy értem hogy szerinted alkalmas vagy bármilyen egészséges párkapcsolat kialakulásához?"

Miért is ne lennék normális vagy alkalmas egészséges párkapcsolatra?

Mert húú de csúnyán hangzik így kimondva, hogy aszerint alakítom ki a párkapcsolataimat, ahogyan a másik a kezdetektôl fogva viszonyult hozzám, és milyen típusú párkapcsolatra tartom alkalmasnak?

Sok fajta párkapcsolat létezik, és sokféleképpen lehet egészséges párkapcsolatban élni. Semmi olyat nem várok el, ami ne lett volna természetes abban a korban, amibôl azok az elvárások származnak, amiket felém támasztanak - és jó néhány millió teljesen egészséges párkapcsolat volt akkor is, szóval nem értem, miért kell ezt leszólni. Fôleg, hogy ha a férfi részét a mai napig sokan elvárják.

Félreértés ne essék: volt olyan barátnôm, aki egyenlô félként állt hozzám az ismerkedés során, és veel abszolút egyenlô félként mûködtünk a kapcsolatban is. De róla tudtam is, hogy bármikor számíthatok rá akkor is, ha ehhez mindkettônknek ki kell lépni a megszokott szerepeinkbôl.

Az ismerkedés az az idôszak, amikor a másik még a legjobb oldalát igyekszik mutatni feléd, és a saját erényeit a minél jobban megcsillogtatni.

Ha valaki már ott úgy áll hozzá, hogy ô nagyon élesen meghúzza a határt, hogy már bocs, de eddig tartott az én dolgom, minden más innentôl kezdve a tied, akkor tôle értelemszerûen a kapcsolat alatt se fogom elvárni, hogy ezen a bonalon átlépjen. Viszont akkor pont azért, hogy az egészséges mûködôképes kapcsolatnak esélye legyen, ahhoz az kell, hogy akkor mindkét irányba egyértelmûen tisztázzuk ezeket a szerepeket.

Mert az úgy nem tud egészségesen mûködni, hogy én mindenbôl vegyem ki a részem, ô meg csak abból, ami elég "nôies" számára.

"Amúgy meg az igazság az, hogy aki nem tesz semmit ismerkedéskor, az leszr téged, csak te akarod mással nyugtatni magad, ahelyett, hogy beismernéd hogy valakinek nem kellesz igazán. :)"

Ha nem kellettem volna, akkor nem tudtak volna meghódítani:)

Nem tudom, hogy mennyi nôvel volt tapasztalatod, de a legtöbb nô úgy áll hozzá a férfiakhoz, hogy még ha tetazik is nekik, akkor se csinálnak semmit, mert az nem olyan "nôies", meg az olyan "nyomulós" lenne, stb.

Szóval helyette ülnek ott veled szemben, küldözgetik a kis jeleiket, csvargatják a hajukat meg hangosan nevetgélnek a vicceiden, de ennél többet jellemzôen akkor sem tesznek, ha nagyon bejön nekik a férfi, mert "az már a férfi dolga, hogy teperjen".

#Titusztitusz:

A nôk már az ismerkedés során azt keresik, hogy a férfi "megérimtse ôket, mint férfi" - szóval amikor összejöttünk, amikor ez már megtörtént. Ráadásul az ismerkedés során pont azzal lehet "megbizseregtetni", ha a szó klasszikus (nemi szerepeket jelentô értelmében) férfiasan lépsz fel - tehát pont ezt keresik általában.

A másik dolog, hogy egy egészséges párkapcsolathoz az nagyon kevés, hogy a nô fel tudjon nézni a párjára, és tisztelni tudja - hahó, én is ott vagyok a párkapcsolatban, tehát a fordítottjára ugyanúgy szükség van.

Ahhoz meg vagy az kell, hogy mint (egyenrangú) embert tudjam tisztelni, vagy mint nôt - a szó pont ugyanolyan klasszikus értelmében, amilyen értelemben a férfia szerepébek a betöltését tôlem el szokták várni.

"Hát ILYENEK A NŐK kérdező,de ne is hallgass rám...Te jobban ismered őket akkor..."

Ilyen egy nô, akit te ismersz.

És ilyen néhány nô is, akiket én ismerek.

És nem ilyen azon nôk nagyon nagy része, akikhez nekem szerencsém volt.

És ja, ôket én ismerem jobban.

De nem is egészen értem, hogy tanulságosnak szánt tanmeséd hogyan is kapcsolódik a kérdéshez, mikor a feleséged nem jött össze az udvarlójával, a kérdés meg azokról az esetekrôl szól, amikor a nô nem csak hülyíteni és kihasználni akarja a pasit, hanem komolyan is gondolja - csak úgy áll hozzá, hogy ô a nô, tehát neki elôjogai vannak.