Miért nincs szerencsém a fiúkkal? Ez már a "menthetetlen" kategória? Kicsit kiborultam.

Én egy olyan 18 éves lány vagyok, akinek sohasem volt még barátja, sőt, még csókolózni sem csókolózott senkivel. A nagy bajom az, hogy szerintem valahogy az élet nem hoz össze a nekem tetsző fiúkkal. Mármint az emberek többsége max 15-16 évesnek néz és amikor az ilyenkorú húgommal mászkálok rendre őt nézik idősebbnek. Velem meg kis 15 évesek akarnak ismerkedni, és sajnos velük meg én nem szeretnék.

Most szeptemberben megyek egyetemre valószínüleg egy másik városban. Ott azért lehet ismerkedni, nem?

Néha az is eszembe jut, hogy lehet, hogy túl magasak az elvárásaim. Olyan fiút szeretnék, aki minimum 18 éves, minimum 168cm magas (én is ennyi vagyok), és ne legyen túlsúlyos (a "vézna" nem zavar, de a "macis" test nem jön be) Szeresse az állatokat és ne fikázza le a hobbijaim, amik fontosak számomra. Néhány hónapja beszéltem egy velem egykorú sráccal a neten aki jól kiröhögött a dolgaim miatt, viszont ez vagyok én, ezen változtatni nem akarok.

Ja és lehessen vele nagyon sok dologról beszélgetni és legyen udvarias és azért lássam a szemében az értelem szikráit :D Ne legyen begyöpösödött vagy agresszív.

Azt sem lehet mondani, hogy várom a sültgalambot, mert volt már srác, akit én hívtam el randizni, de legalább hárman felültettek.

A kishúgomra ráírnak a neten és szinte havonta kap vallomásokat fiúktól, ezt kicsit irigylem a drágámtól :D

A jövő héten meg az egyik hobbimmal kapcsolatos rendezvényen lesz valami ismerkedős est, oda szerintem elmegyek.

Magamról meg el is felejtettem írni! :D

Rövid vörös hajam van (de sokkal jobban áll, mint a hosszú, ez biztos), introvertált vagyok, kissé szétszórt és gyerekes. Ennek ellenére felelősségteljesnek tartom magam. Halogatom a "nemszeretem" dolgokat, például szerintem van egy enyhe fóbiám a hivatalos ügyekkel kapcsolatbani telefonhívásokkal (időpontot kérni pl; fogorvostól, kikérni a leleteket stb) mindig félek, hogy rosszat mondok. :) Élőben viszonylag hamar feloldódom, néha hangosabb vagyok (véletlenül) és fecsegek. Érzékeny lélek vagyok, sok filmen való sírással. Iszonyat módon bizalmatlan vagyok az idegenekkel, nagyon sokáig autóba sem ülök be, vagy ha mégis, valakit értesítek róla :D Szerintem kissé paranoid személyiség vagyok.

Összetett kérdés: Ezek alapján szerintetek van bármi esélyem normális fiúknál? Az egyetemtől félek egy kicsit, ott hogyan lehet ismerkedni vagy egyáltalán barátkozni? Bulikba nem járok. :)