Akiknek hipochonder a párjuk, ti hogyan reagáljátok le?

Ezt nem lehet nem komolyan venni. Nálunk az vált be, hogy ha baja van, akkor nem kezdtem el tutujgatni meg otthon gyógyítgatni, hanem doki, aztán kiderült persze hogy semmi gáz. Aztán ha a feje fájt akkor biztos nagy a baj, agyvérzés, stroke stb. Eleinte ráparáztam én is, mindig halálra stresszeltem magam, aztán szépen lassan jött a "farkas kiált" állapot, és elfogadtam, meghallgattam, kértem időpontot dokihoz neki, mert persze magátol nem akart menni sosem.

Voltunk mi már az éjszaka közepén MRen meg CTn mert épp pánikrohama volt attól, hogy bemagyarázta magának hogy baja van. Egyébként egy nagyon jó pszichológus kb fél év alatt 4-5 alkalom után elég szépen helyretette a dolgokat. El nem múlt, de relatíve kezelhető lett a dolog.

Én nem tudom eldönteni, hogy most tényleg baja van, vagy csak azt hiszi, esetleg azt mondja nekem. Úgyhogy veszekedni nem fogok vele erről sosem. Ha úgyérzi beteg, akkor segítek neki, hogy jobb legyen, ha tudok. Na persze ha már rákos daganatot diagnosztizálna magán, és egy rahedli pénzt akarna magánorvosokra költeni, mert nem hinné el, hogy az állami orvosok nem látják benne a daganatot, akkor ott már komolyan elgondolkodnék, hogy berakatom egy pszichiátriára.

Még ennyire nem súlyos.

24/l

Azért pszichiátriára ... kicsit erős, láttál már egy ilyen helyet? Ott nem a hipochonderek vannak könyörgöm.

Inkább pszichológushoz vidd el ne egy zártosztályra...