Hipochonder lennék?

Bármim fáj, az az első gondolatom, hogy úristen biztos rákos vagyok...ha a mellem fáj akkor mellrák, ha nagy ritkán székrekedésem van vagy hasmenésem akkor vastag vagy végbélrák jut eszembe, ha a hátam fáj akkor tüdőrák...

Borzasztó, hogy mindig ilyenek jutnak eszembe...:(

A páromat is traktálom néha, de ő hamar kiborul ettől és közli, hogy: nem vagyok orvos, és nem tudok erre mit mondani, de egyébként NEM VAGY RÁKOS ÉS FEJEZD MÁR BE EZT!

Kérdezném, hogy aki hasonlóan hülye gondolatokkal van megáldva, mint én, vagy volt ilyen időszaka, akkor mit tett, vagy mit lehet ez ellen tenni? Nem akarom, hogy napi szinten eszembe jusson a rák, mint betegség...

Amúgy nem unatkozom, dolgozom, tanfolyamra járok mellette, háztartást vezetek, sokszor ezer dolgom lenne egyszerre, és alapvetően egy életvidám, pozitív nő vagyok, szóval nem arról van szó, hogy unalmamban meg borúlátásomban jön rám az agymenés.

Egyébként egy éve meghalt a nagypapám, mondjuk nem rákban, hanem végelgyengülésben 85 évesen, és ő nagyon közel állt hozzám, fürdettem, etettem és aktívan végig asszisztáltam a legyengülésének a teljes szakaszát, illetve több ismerősöm, vagy épp a volt főnököm halt meg az utóbbi években szinte egyik napról a másikra úgy, hogy mind rákos volt és utolsó stádiumos, tünetek nélkül...gondolom ezek is befolyásolnak...de meddig? Mikor leszek újra normális? :(

27/N