Mesélnétek történetet, hogy hosszabb netes ismerkedésből kapcsolat lett, élőben is tetszettek egymásnak?

Nekem volt egy ilyen barátnôm.

Jól ment minden, haza költöztem miatta. Makd végül féléves ajándékra egy telefonon való szakítást kaptam :-D

Párommal másfél hónapig beszélgettünk és skype-oltunk, utána tali a két város között. 200 km van kettőnk között, de már 3 és fél éve boldogok vagyunk együtt.

Ő fog a városomban költözni majd.

Kb. 6-8 éve ismertük egymást internetről, mindig tartottuk a kapcsolatot kisebb kihagyásokkal, de nem találkoztunk, túl messze laktunk egymástól, és felváltva voltak kapcsolataink.

Idén úgy döntöttünk, most már összehozzuk a találkozót, főleg, mert épp mindketten szinglik voltunk. Tetszettünk egymásnak élőben is, igen, úgyhogy most már egy pár vagyunk. :)

Kései válasz ellenére, nekem egy középkorú haveromat hagyta ott az első felesége 25 év házasság után 2 tini lányukkal.

A haver nehezen dolgozta fel, de egy hosszú év netes ismerkedő oldalas udvarlás után, végül egy hivatásos elvált katona nőt sikerült megszereznie, szintén két tini lányosként. Majd 200 km-rel költözött ezért odébb, közösen vettek és újítottak fel egy nagy lakást. Aztán 5 év kapcsolat után az asszony jóba lett az utcából egy másik faszival, akivel reggelente azonos buszon jártak munkába...

A lakást nem tudják eladni vagy egymást kifizetni a közben egekbe szökött árak miatt, így a haver kénytelen volt a nyárikonyhának használt hátsó épületrészbe visszavonulni (se fűtés se víz!), mert az új fickó már tanyát vert a nagy házban.

A sajnálatos utolsó hozzászólás után pozitív példát szeretnék elmesélni. Saját életemből tudom azt mondani határozottan, hogy megéri sokszor várni. 5 évvel ezelőtt internetes társkeresőn ismerkedtem meg egy férfivel. Sokáig beszélgettünk csak, vagyis kinek mi számít hosszú időnek... Kb fél évig csak interneten beszéltünk, aztán végül találkoztunk is. Türelem is kellett ehhez szerintem, hogy több hetet, hónapot várni tudjanak a felek. Ma elég felgyorsult a világ és szerintem a legtöbb férfi nem tud ennyit várni találkozásra sem.

Lényeg az, hogy az elejétől kezdve kedveltük egymást és igazából most 5 évvel később elmondhatom, hogy ez a férfi életem párja, most már a férjem és lassan 6 hetes babánk édesapja. Életem legjobb döntése volt fenn lenni azon a társkeresőn, mert csak így tudott megtalálni, enélkül soha életben nem találkoztunk volna.

8. ez szép és gratulálok! Gondolom nem huszonévesek vagytok férjeddel. Az azonos hullámhossz viszont fontos, ahogy ki is tűnik a soraidból.

Ennek ellenére ez olyan ritka, hogy én pont ezért sosem tudtam hinni a párkereső okdalakban, ahol nagyonagy valószínűségi ráta szerint a már mindent is kipróbált szőrehagyott utolsó reményben bizakodó magánytól rettegők vagy kalandor szerencsejátékosok állnak többnyire sorba (+ az új belépő gátlástalan fiatalok, akiknek minden mindegy, csak meglegyen még ma).

Sokkal inkább esélyes a baráti, ismerősi, munkahelyi, lakóhelyi környezet adta "véletlen" szerencsés találkozásoknak sztem, legalábbis magam körül így láttam. A net meg pont túlságosan is kinyithat ajtókat (jobb esetben csak a szomszéd városig kell költözni egy kapcsolatért), s az említett 25 éves házasság sem garancia már semmire úgy látszik. Legalábbis az apróbb problémák átugorhatatlanra növesztéséhez pont elég hosszú idő ma.

Miért gondolod, hogy nem huszonévesek vagyunk? :)

Jelenleg férjem 32 éves, én pedig 28 leszek pár nap múlva. 5 évesek leszünk lassan, 2018. év elején ismerkedtünk meg.

Őszintén szólva én sem hittem annyira a társkeresőkben. Viszont sosem voltam annyira eljárkálós, bulizós típus. Férjem sem. Így sok esélyünk nem volt párkapcsolatra, ha nem találkoztunk új emberekkel. Férjemnek munkahelyén főleg férfiak dolgoznak, akkor én még egyetemre jártam, ahol szintén pénzügy szak révén többnyire nők voltak, illetve a néhány férfi közül sem volt senki, akivel akár baráti szinten is jóba lettem volna.

Nagyon sok olyan férfi írt nekem társkeresőn, aki gátlástalanul csak arra ment... Nagyon egyértelmű volt, hiszen mindig olyan irányba próbálták terelni a témát. Ekkor köszöntem el mindig szépen, mert komoly kapcsolatot szerettem volna. Tudom jól, hogy nagyon nagy szerencsém volt, férjem is így gondolja. Elhiheted, hogy nagyon hálás is vagyok az életnek ezért. :)