Miért van az, hogy a dohányosok könnyebben ismerkednek, miért fogadják el őket olyan könnyen, miért olyan sima ügy az életük?

Igen, ahogy az első is írta, kimennek rágyújtani, kérnek tüzet valami nekik tetsző embertől, és máris meg van törve a jég. És ez csak egy példa rá.

A második fele a kérdésednek csak keserűség, szóval kicsit szedd össze magad. Elég sok nem dohányos van, pl én is, és érdekes módon van barátom, aki szintén nem dohányzik. Nem lehetetlen feladat...

Nagyon népszerűtlen leszek, viszont igenis így gondolom, látom, tapasztalom.

A dohányzás, mindenki által ismert, hogy egészségkárosító, káros szenvedély és nagyon drága.

Ezért aki dohányzik, az lazább, kevésbé szabálykövető (itt most nem a törvényre gondolok, hanem puskázik-nem puskázik szintű dolgokra), vagányabb, merészebb, élni kell-most kell élni típusú, sokkal inkább a mának él, kevesebb dologtól tart - merészen/bátran/vakmerően belevág...

Akit a dohányzás következményei sem érdekelnek (drága mulatság, káros), azt az élet más területén is kevésbé érdeklik a lehetséges következmények, mindezt írom a tulajdonság negatív és pozitív oldalával együtt...

A cigisek a legnagyobb partiarcok. Nehéz ezt megfogalmazni. Tuti sokan félreértik és 0% hozzászólás lesz.

Családtagok között is van, akire igaz ez, egyéb ismerőseim körében is, persze nem mindenkire!

Azt se állítom, hogy aki nem cigizik, az merev, nem mer belegvágni új dolgokba és görcsösen angyal. Nem olyan, de sok esetben (nem mindig) olyanABB.

#5 voltam.

Gimnáziumban mondanom se kell - mondjuk tény, ott még kifejezetten azért gyújtanak rá sokan, hogy menőnek tűnjenek -, a legnagyobb hangúak, minden téren a legnépszerűbbek, a legnagyobb partiarcok cigiztek és többnyire azok nem, akik kevésbé voltak partiarcok, visszahúzódtak, kevésbé sminkeltek (lányoknál ugye), kevésbé vagy egyáltalán nem itták le magukat osztálykirándulásokon.

Egyetemen többnyire azok dohányoztak, akik nagy hangúak voltak a Facebook-csoportban, élőben, akik az érdekünkben a tanároknak szóltak, akik a legtöbbet puskáztak, legtöbb egyetemi bulin ott voltak, sőt, esetleg szerveztek dolgokat.

A családban a dohányzók azok, akik lázadóbbak voltak fiatal felnőttként, korán elmentek dolgozni (kifejezetten a függetlenség miatt!), kevésbé aggódósak az élet bármely területén, iszogatnak (a családomban NINCS részeges, az iszogatás azt jelenti, hogy heti párszor 1-2-3 korsó sör lecsúszik), de például villanyt szerelnek otthon ha kicsit is értenek hozzá (minek szerelő), mindent maguk barkácsolnak.

Jellemzően a nem dohányzók az örök aggódósak: jaj ennek jobban utána kell járni, jaj nem nyúlok hozzá, szerelő kell; jellemzően a nem dohányzók követték jobban a szüleik útmutatását, elvárásait, váltak le később, dolgoztak kevesebb diákmunkát és rendes munkát később....

Persze sokmindenben én magam vagyok az ellenpélda. :D

Igyekeztem úgy leírni, hogy pozitív és negatív jellemvonás is legyen mindkét oldal mellett.

Ismerkedésnél pedig nyilván szimpatikusabb, aki laza, lezser, nem aggódik mindenért, nem biztosítja be magát, benne van a dolgokban.