Nem szeretném cserben hagyni, de szomorúvá tesz, mit kéne tennem?

Nem tudom kik válaszolnak itt,mennyire tapasztalt emberek,de kétségbeesésemben már nem tudok mit kitalálni.Hosszú lesz,elnézést és köszönöm annak,aki végigolvassa!

Lassan 1 éve vagyunk együtt a barátommal,az elején a legtökéletesebb volt minden,sosem voltam olyan boldog.Az első pár hónapot együtt töltöttük,de aztán távkapcsolat lett belőle,de akkor is működött, viszont áprilistól kezdve ,amikor is egy gyerekkori álma nem valósulhatott meg (ismét) és próbál kezdeni valamit az életével, azóta teljesen máshogy viszonyul hozzám is.Valószínűleg depressziós is.

Kapcsolatunk elején is tudtam,tudatta hogy neki az a munka,amit szeretne az az élete,álma kisgyerek kora óta és nincs annál fontosabb.Nem is akartam fontosabb lenni,csak fontos..és az elején fontos is voltam,mondta is nem egyszer,éreztette is.

Hívni mindig szokott, ha veszekszünk próbálja ő is megmagyarázni mit miért tett,tehát úgymond nem sz*rik bele.

Abba sz*rik bele,hogy engem rengetegszer megbánt.Hülyeségeken veszekszik(mondjuk azt régebben is csinálta,de nem ilyen szinten) , nem igazán mond semmi olyasmit,hogy szeret, hiányzom neki, találkozzunk valamikor,nincs benne tűz,se szerelem,nincs testi vágya.(ugye távkapcsolat,de korábban ezt is éreztette telefonon keresztül..)

Megmondtam,hogy én megértem a problémáját és próbálok mellette lenni ,segíteni, de tök közömbösen hat rá , és nem változik semmi,nem értékel semmit,amit próbálok tenni,nem értékeli,hogy hónapok óta csak tűröm a hülyeségeken való veszekedéseit (szerinte neki van igaza nagyrészt).Nem értékeli,hogy hónapok óta tűröm,hogy ilyen "szeretet nélküli".Mikor tudom,ha korábban én csináltam volna akár a töredékét is ennek, ő annyira megsértődött volna és kiakadt volna,hogy az hihetetlen.

Nincs pénze se ,mert nem dolgozik ,ezáltal nehéz találkozni.Nekem van pénzem és akár meg is látogathatnám őt akármikor,de ő nem is hozza fel a témát, ha én felhozom akkor húzza a száját, hogy nincs pénze és ha eljövök akkor neki pénzt kell költenie, mert utazgatunk a belvárosban stb..

Már kezdek belefáradni és teljesen megalázó,hogy én "teperek",hogy találkozzunk majd,őt meg hidegen hagyja.Számomra megalázó az is,hogy ő kezd veszekedni hülyeségeken,de ha kb nem ismerem be,hogy én is hülye vagyok,akkor kb még mérgesebb lesz és sosem lenne vége. És a veszekedések után hiába esik nekem is rosszul az egész, (elmondása szerint neki is) én próbálok túllépni és ugyanúgy kedvesen,szeretetteljesen hozzáállni,de ő meg folytatja ezt a kedvtelenséget és kb nekem kell kiengesztelni és jobb kedvre deríteni.