A nők mindig így végzik?

11-es

Az anya volt az, aki a rossz emberanyagból apát csinált.

Neki van felelőssége itt leginkább, mert a gyerek nincs ott, hogy választhasson, a rossz alapanyag férfiak és nők pedig többnyire fel sem ismerik önnön alkalmatlanságukat.

Jézusom te tényleg nevetséges vagy. XD Tehát a férfiből csak apát csinálnak. Véletlenül. :D Ráesik a nő és véletlenül terhes lesz. Vagy kikötözi az ágyhoz és megtermékenyítetteti magát. Szegénykék. Ilyen nincs hogy rossz alapanyag, minden felnőtt embernek felelőssége van és nem viselkedhet úgy mint egy kisgyerek és nem mutogathat másokra.

Bár lehet hogy csak azért beszélsz ilyen hülyeségeket, mert sosem kellett elszenvedned egy rossz apát, mert az anyád megmentett tőle, ezzel felvállalva, hogy őt hibáztatod mindenért. Lehet ha az apád ott verne agyba-főbe anyáddal együtt, akkor rájönnél, hogy az ő hibája ha rossz szülő.

Lehet... de az is lehet, hogy egy kis türelemmel egy normális családban nőttem volna fel.

Ki tudja ezt már megmondani?

Te viszont szépen megmutatod, hogy miért is jogos bárki félelme a családi élettől. Nem akarsz gondolkodni vagy a másik szemszögét is vizsgálni, csak simán eldöntöd előre, hogy ki lehet a jó és ki a rossz. Semmi kétségem afelől, hogy a leendő férjednek is előre le vannak osztva a lapok és ő csak szar férj, szar apa lehet majd az évkönyvekben.

Én pl. ehhez nem szeretnék asszisztálni, látod?

Azert nehogy a vegen kihozd,hogy csak a no hibaja, ha egy hazassag nem mukodik.

En sem fogom csak a ferfiakra, ket ember kell a dologhoz.

Miert is szogezed le,hogy csak a no felelossege az egesz? Felnott emberek, mindenkiben kene lennie felelossegtudatnak. Az mas dolog,hogy akiben nincs, nem kene gyereket csinalnia.

Nálunk régen rendben voltak a dolgok. Apám gürizett, mint az igásló, tényleg, mindent megtett a családért, és értem. Viszont idővel fordultak a dolgok. Apukám szívrohamot kapott, megműtötték, leszázalékolták. Alapvetően egész jól van, motorozik, kirándulgat, sárkányt röptet... Ellenben itthon alig csinál valamit. Ha anyám nem készíti ki a kaját neki, szerintem 3hen halna. Egy zacskós levest sem képes elkészíteni. Egyszerűen nem tudja feldolgozni, hogy megváltozott az élete, és ehhez mérten kéne a családért tennie. Például néha felmoshatna a konyhában, mikor az állatok sáros tappanccsal jönnek be, kipakolhatná a mosogatógépet, befizethetné a számlákat, és még sorolhatnám tovább. Ezek nagy részét továbbra is anyámtól várja el, zabál, amivel igazság szerint saját magát nyírja ki. Lusta, nem tornázik, hogy egészséges maradjon, és persze, ha bárki is megemlíti, akkor jelenetet rendez, és mindenki csak meg akarja ölni.

Anyám és ő is hibás ezért a helyzetért, ha valaki engem kérdez. Apám, mert elkényelmesedett, és nem hajlandó fejlődni. Kifogások mögé bújik, hogy ő öreg és beteg, de amihez kedve van, azt meg tudja csinálni, érdekes módon. Már nem a család az első, csak és kizárólag ő.

Anyum annyiból hibás, hogy nem áll ki igazán magáért, hagyta elkényelmesesni, és még mindig csak szenved, ahelyett, hogy megpróbálná megoldani a problémát.

Én nem nagyon szólhatok bele, bár volt pár alkalom, mikor mégis megtettem, mert elpattant a cérna, és ilyenkor lett egy órákon át tartó üvöltözés, mivel másképp nem volt képes apám kommunikálni. De olyan piti gondokból is veszekedések voltak, mint hogy tegye el maga után a kenyérpirítót. Ez volt az egyetlen olyan csata, amit megnyertem üvöltözés nélkül. Nemes egyszerűséggel úgy bántam vele, mint ahogy a gyerekeimmel tenném. Ha nem rakta el maga után, felraktam egy nehezen elérhető helyre. Persze, le tudta venni magának, de macera volt. Így rászokott arra, hogy elpakolja. Keserédes ez az egész, mert apámat kellett gyerekként kezelnem 20 évesen, ami elég szégyen.

Kérdező, igazából én baromira félek attól, amit te írsz, mert ez vesz körül most már. És egyszerűen nem látok rá garanciát, hogy akár hosszú évtizedek után nem bolondul meg a férjem, ha lesz valaha ilyenem. Anyám már kb a kezét összetenné, ha apám megcsalná és lelépne. És apám tényleg egy rendes, dolgos ember volt. Senkinek nem kívánom, hogy ilyeneket kelljen hallgatnia a szüleitől, pedig ennél bőven vannak rosszabbak is. Ezek után hiába szeretem páromat, és tűnik tökéletesnek számomra, görcsbe rándul a gyomrom, ha eljegyzést, családot, vagy bármiféle hosszútávú tervet oszt meg velem, amiben szereplek.

Én mindig is boldog párkapcsolatot szerettem volna valakivel, de mindig megkaptam, hogy milyen kedves, rendes, jófej vagyok, aztán lekoptattak és összejöttek egy jóképű tahó bunkóval. Aztán jött a sírás, hogy megcsalt, kihasznált, otthagyott a gyerekkel, stb.

#16

Ha a férfi egy tapló, agresszív, alkoholista vadállat, arról ő nem tehet. Ilyen a természete. Ha viszont a nő őt választja, mert "majd megváltozik", az már bizony az ő felelőssége. Szabad akaratából döntött, senki nem szorított pisztolyt a fejéhez.

Vagy te talán barátkozol olyannal, aki bunkó veled és kihasznál? Na ugye!

Szóval ez van hölgyeim. Lehet futni a menő, jóképű, izgalmas pasik után, de úgy általában ez az eredménye. Lehet lepontozni, de akkor is így van.