Aki egyke és egy viszonylag nagy házban lakik anyjával, aki beteg annak fontos egy külön lakás, párkapcsolat miatt?

Nem, de olyanokkal keressen kapcsolatot, akiket ez nem zavar. Én pl. sem a saját sem a párom szüleivel nem költöznék össze, csak ha nagyon-nagyon muszáj, és akkor is csak rövid távra. Ha meg ápolni kell a szülőt, akkor át lehet járni, vagy meg lehet fizetni ápolót.

Nekem anyai nagyszüleim szorulnak rá már segítségre, de ők ragaszkodtak hozzá, hogy egyik gyerekükkel sem költöznek össze, így a hozzájuk legközelebb élő nagybátyám jár át hozzájuk. Egyébként senkitől nem várható el, hogy feladja pl. a megélhetését biztosító munkáját betegápolás miatt.

Engem sosem zavartak a párom szülei, sőt! Sokáig én gondoztam a nagymamámat, nekem a családi élethez hozzá tartozik, hogy gondozzuk a szülőket.

Engem alapvetően az összeköltözésben mindig az zavart, ha ilyen helyzetben a párom nem igényes, csak beköltöztet oda, ahol ő lakik.

A minimum, hogy van helyem, ahová elrakhatom a cuccaimat, van szoba, ahova bezárkózhatok. A többi a szülő hozzáállásán múlik. Ha elfogad lakótársnak, és felnőttként kezel minket, én tudok alkalmazkodó lenni :).

Értsétek már meg, hogy a "külön élés" nem abból áll, hogy hány nm-en osztozkodtok, hanem az önálló életvitelen.

Egy ingatlanon is lehet külön élni, ha két teljesen elszeparált lakrészről van szó (bár a magam részéről ez inkább hátrány, mert akkor garantált, hogy ez így is marad, nem lehet elköltözni a szülők közeléből, hiszen "ott a lakás").

A külön élés azt jelenti, hogy valaki saját háztartást vezet, külön rezsicsekket kap és fizet be, tehát képes hónapról hónapra önállóan gazdálkodni a jövedelméből.

Hogy miért várjuk el ezt, mi nők? Azért, mert ha össze akarunk költözni valakivel, akkor ugyanezt kell majd megvalósítani, és mert nem szeretnénk házicselédek lenni.

Bizonyára vannak kivételek, de a tapasztalat azt mutatja, hogy aki az anyja szoknyája mellett él harmincasként-negyvenesként, az nem tud összedobni magának egy egyszerű vacsorát, nem tudja, hogy működik a mosógép, nem tudja, hogy a tányérok nem maguktól mosódnak el, hogy a kaja nem magától kerül a hűtőbe...

Fiatalon beleugrottam egy ilyen kapcsolatba, és nagyon szomorú tapasztalatokra tettem szert, mert csak az volt meg a ház körül, amit én megcsináltam.

30 felett már igenis elvártam, hogy a férfinak legyen valami fogalma az önálló életről, és ne csak egy saját szobája legyen a szülői házban.