Lányok/nők, hogyan fogadnátok, ha a nektek szimpatikus férfi nemigazán szeretné, ha bókolnátok, hálálkodnátok neki, vagy azt, ha elismernétek, megköszönnétek a tetteit?

Elküldeném pszichológushoz. Ismerek ilyen embert, és nagyon rosszul érzem magam mellette.

Az en parom tobb ev egyedullet utan jott ossze velem,az elejen rendesen az volt az erzesem h egy "vadember",agglegeny es erzeketlen.Merhetetlenul sok szeretet kellett ahhoz h oldodjon es viszonozza.En is ugy gondolom h ez amirol irsz erzelmi intelligencia kerdese es ha o nem valtoztat,egy ido utan elmaradnak a bokok es batoritasok,amitol meg kevesebbnek fogja erezni magat.A parunk az aki minden nap ott van es tamogat erzelmileg,ezt meg kell tanulni elfogadni es hinni benne h amit o lat bennunk az igaz vagy ha nem hisszuk jelenleg,akkor igaz lehet,meg van bennunk csak fel kell noni a feladathoz. Egyebkent nekem is nehezemre esett fogadni a bokokat regen,vagy segitseget elfogadni,tobben szoltak h nem jo az irany.Elso lepesben hulyen hangzik,megtanultam mosolyogva megkoszonni.Aztan egy ido utan mar nem esett nehezemre mosolyogni tole,jott magatol.Nem egyszeru dolgok ezek de tanulhato.

Rossz a megközelítés. Nem a nőknek kell megoldani ezt a problémát, elfogadni neked kell megtanulnod, elismerést, dicséretet egyaránt. Ugyanis ez alacsony önbizalomról árulkodik, amit teszel és azt éred el vele, hogy előbb-utóbb azért sem fognak megdicsérni ami jogosan járna neked, persze akkor meg az fog rosszul esni és nem fogod érteni, hogy sosem tudsz elég jó lenni.

Nagyon sok bók üres bájolgás, emiatt amiknek tartalma is van nehéz megkülönböztetnie annak, akiknél nem volt szokás elismerően szólni egymáshoz.