Mit kezdjek a barátnőmmel? (Több lenn)

Lol a kedvencem aki azt mondja, hogy kerüld addig, amíg nem "normális" újra. Remélem a ti barátnőtök is ennyire támogat majd titeket lelkileg, ha megzuhantok.

Ha meghal egy családtag, vagy kirúgnak, esetleg sz...rul meg majd a munkahelyen, kivesz egy pár hét, hónap szabadságot, amikor már "túlestetek" rajta.

Ez egy stresszes időszak számára, te vagy az egyik fontos kapcsolata, amikor nem tud megküzdeni a helyzettel, hozzád fordul támogatásért. Tény, hogy nem jól csinálja, de folyamatos stressz mellett nehéz.

Amikor nekem volt folyamatos stressz az életem és úgy éreztem még a párom sem támogat,és még arra is oda kell figyelnem, én is mindenen elsírtam magam.

Erősítsd meg abban, hogy szereted, kérdezd meg, hogy miben tudsz segíteni neki, ajánld fel, hogy kikérdezed, vizsgaidőszakban vigyél neki mondjuk csokit, vagy ugorj fel hozzá és főzz egy teát, írj neki egy smst, hogy szurkolsz, beszéljétek át a félelmeit stb. ezek egy érzelmi támogatás alapjai egy kapcsolatban

11:

A férfiak alapból sokkal kevesebb lelki támogatásra szorulnak, mint a nők.

Ami neki olyan hatalmas nagy trauma, ugyanaz nekem simán csak egy bullshit hülyeség, amin 2 perc vagy 2 nap után túllépek

12

Igen, de gondolom neked is van annyi eq-d, hogy felfogd, hogy mindenkinek más a "tragédia".

Én meg nem csinálok nagy ügyet a betegségekből, semmi gyógyszerrel, egyetlen panasz nélkül végigcsinálom a napjaimat betegen is. Amikor a barátom volt beteg viszont eszembe nem jutott cukkolni, hogy miért szenved egy kis megfázástól ennyire. Vittem neki teát, gyógyszert, főztem neki és rendszeresen érdeklődtem az állapotáról.

#11

Én voltam aki ezt írta, és igen, tudom hogy semmi támogatásra nem számíthatok egy nőtől sem, mivel nem az anyám vagy ilyenek ezért nem törődhet velem... Sőt, nekem kell vele és ha azt mondanám, nem fair akkor jön a "te vagy a férfi" joker, vagyis ez a világ rendje. Persze ez nekem egy szenvedés, de ez a modern világ. Csoda, hogy minden nap öngyilkossági gondolataim vannak?

14

Nem cukkolásból, de felkeresnék a helyedben egy szakembert.

Amikor szingli vagyok én is "csak" a baráti kapcsolatokban, és a családi kapcsolatokban számíthatok némi támogatásra- ellenben én is ugyanennyi támogatást nyújtom. Inkább minőségi emberi kapcsolatok kialakítására kell alapozni, és ez a párkapcsolatokra is vonatkozik. Nem tudnék meglenni egy olyan férfi mellett, aki nem hagyja, hogy néha segítsek neki, támogassam, és aki képtelen az érzelmi támogatásra.

#15

Hagynám én, de ez "kiábrándító" nekik, mert "nem férfias"... És máris lapát, mert "nem érzi magát nőnek" és irány valami ősparaszthoz akinek egyetlen baja, ha kikap a fradi.

Meg kell szokni a szolga-hercegnő felállást, ez a 21.század kövtelménye. És nem örülök én sem ennek, elhiheted. Baromi rossz ez így.

#15

Értem ezt arra is, mikor a nőnek kell támogatás akkor meg kell adni - ha nem teszed rögtön megcsal - de ha a férfinak akkor "ne nyavajogjon" meg "nem férfias" és újfent megcsal. Huszonkettes csapdája. És ettől leszek egyre zárkózottabb.

Értem miről beszélsz, sajnos ez egy nemi sztereotípia, hogy egy férfinek rendíthetetlennek kell lennie (a nőket is éri ilyen, de most nem ez a téma).

Sajnálom, hogy ezt éled meg, hiba szerintem, hogy sok férfitől már kisfiúként is azt várják, hogy ne fejezzék ki a (főként negatív) érzelmeiket, ha egy kisfiú pl. sírni mer, azonnal lányosnak "csúfolják".

Nagy rákfenéje ez a mai társadalomnak, ha elfogadóbbá, nyitottabbá válnánk, és kevésbé a hagyományos nemi szerepeket propagáló patriarchális berendezkedés lenne jellemző kicsiny hazánkban, hanem egy középutat találnánk, talán a közgondolkodás is változna :(

Én mindenesetre próbálom magam tudatosan átnevelni, hogy inkább tiszteljem azt, aki megnyílik az érzelmeivel kapcsolatban.