Mennyire jellemző a párkapcsolatokra a közös kassza?

Én mindkettőt próbáltam, a közös kassza bejött. Ahol azon kell vitatkozni, hogy miért költött erre vagy arra a másik, ott jobb inkább elválni.

Van viszont hátulütője is, például a párom mondta, hogy amikor eldöntötte, hogy megkéri a kezem, komoly gondot okozott, hogy hogyan csípje le észrevétlenül a gyűrű árát.

Soha az életbe nem lennék a párommal közös számlán. Közös kassza, összedobjuk, minden mehet, de a közös számla nem. Pontosabban lehet egy közös számla, amire mind a ketten utalunk a közös költésekre.

Ha akarná, megmutatom naponta, mire költöttem, nyilván ha lényegesen rosszabbul keres, többet adok bele, állom a nyaralást, de:

1. valami féle magán szféra nekem itt kell

2. had én döntsem el, a saját fizetésemből mit támogatok és mit nem

Sok kapcsolatot mérgez meg a pénz, a közös kasszán keresztül. Úgy gondolom boldogabb és tartósabb lehet egy kapcsolat nélküle.

Másrészt a pénzügyek felelős és önálló kezelése egy lépés a felnőtté válás útján, közös kasszát ilyen értelemben is visszalépésnek tartom.

Meg csak felidegesíteném magam, ha a párom nem úgy használja a pénzt ahogy szerintem kellene, szóval jobb, ha nem is látom.

"A külön kasszások azt mondják meg nekem, hogy miért vannak együtt olyan emberrel, akiben nem bíznak meg? Miért nem szakítanak vele, és keresnek egy másikat? Miért érik be ilyen szintű kapcsolattal? És miért vállalnak egyesek még gyereket is ilyen körülmények között?"

Kérdező, vedd le a szemellenzőt, kérlek, nem csak egy darab univerzális megoldás - a te megoldásod - van az életre.

"Külön kasszások" vagyunk a férjemmel, de szó sincs bizalmatlanságról, nincs olyan aspektusa az életemnek, amiben nem szavaznék neki 100% bizalmat. Egész egyszerűen ez mindkettőnknek kényelmes és praktikus megoldás. Ilyen is van. Mielőtt összejöttünk is volt külön bankszámlánk, nem láttuk értelmét annak, hogy most akkor szüntessük meg és csináljunk egy közöset. Szóba se jött, ha még lenne praktikus oka - pl így olcsóbb - akkor simán, de itt, ahol élünk, ingyenes alapból, szóval még csak nem is ad hozzá semmi pluszt, csak külön hercehurca lett volna. Minek is?

Nem filléreskedünk, garasoskodunk egymással egyébként sem, az albérletet felesben fizetjük, a számlákat ő (eddig is automatikus levonással ment, nem nyűglődtünk a papírmunkával itt sem, hogy ezt megváltoztassuk), a kajánkat én (én főzök ill. nekem van időm bevásárolni), ez kb ugyanarra az összegre jön ki egy hónapban. A többi pénzzel mindketten úgy gazdálkodunk, ahogy akarunk. Viszont nincs semmiféle számolgatás, ha elmegyünk valahová, akkor is úgy fizetünk, ahogy épp kijön, egyszer én, egyszer ő, nem centizünk semmit.

Aztán ha én szeretnék neki ajándékot rendelni, meglepni egy repülőjeggyel, akármi, nem kell sunnyognom, meg azon félnem, észre fogja-e venni a számlakivonaton. Kisebb dolgokat megveszünk a házba külön, ha nagyobb a kiadás, úgyis megbeszéljük, hasonló a pénzügyi kultúránk amúgy is, mindketten teszünk is félre.

Tudom jól, hogy ha kiesnék a munkából egy időszakra, támogatna, volt is rá példa, ehhez nem kell az, hogy közös számlánk legyen.