Normális, hogy ennyire oda vagyok a páromért? Már saját magam idegeire megyek, pedig együtt tervezzük leélni az életünket.27/N

Te nem vagy odáig a párodért, hanem pont hogy nem bízol benne és még önbizalomhiányod is van.

Görcsösen ragaszkodsz hozzá, mert ha esetleg elhagyna ott neked a világ össze is omlana. De nem azért mert annyira szereted, hanem mert nélküle semminek és életképtelennek érzed magad.

Pszichológus, könyvek, ilyenek segíthetnek...szerintem.

Ez nem normális. Beteges féltékenység.

Semmi rossz nincs abban, hogy a párod időnként sörözni megy a haverokkal.

És ahogy kiderült a kémkedésedből, tényleg ott volt, nem az ex-szel.

Nem normális, ha ennyire rátelepedünk valakire, hogy mindig vele lennénk és nem hagyjuk élni az életét. Neked is kellenének barátok. Vagy valamilyen hobbi, valami elfoglaltság, hogy ne csak a pároddal képzelj el minden pillanatot.

Én is imádom a páromat, de ettől még néha találkozom a barátaimmal és azzal sincs gondom, ha ő elmegy nélkülem valamilyen programra. Sőt, kifejezetten szeretek időnként egyedül lenni, mert nekem arra is szükségem van.

5: Te szeretsz valamit csinálni? Van hobbid? Eljársz valahova, sportolni? Vannak barátaid?

Vagy csak a párod létezik és mindent vele akarsz mindig megélni?

Ismered magad? Tudod, hogy mit szeretnél? Vannak céljaid?

Ugyanezt csinálta a barátom, akivel 5 évig voltunk együtt. A kapcsolat utolsó 2/3 részében szorongtam, fuldokoltam, elvesztettem az addig sem sok önbizalmam... Már csak egy tárgynak éreztem magam mellette. Nehéz volt elhagyni annyi idő és emlék után az ismeretlenért, de mára sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb vagyok! :)

Tanulj meg bízni benne, ha nem akarod elveszíteni! Járj akár pszichológushoz is, de lehet, hogy elegendó, ha találsz egy új hobbit, esetleg programot szervezel magadnak arra az időre, amíg ő is távol van. Sok sikert! :) 22/N